Nesze nekem gyertyafény

Meghitt, gyertyafényes vacsorát terveztem 24-re. Két óra körül elvették a villanyt (az egész környéket érintette valami hatalmas izé). És nem is volt órákon keresztül. Úgyhogy nem készült el a kacsacomb, hanem az ünnepi estebéd átalakult fagyasztóból előkapott almás hússá és rizsköretté. Amit meghitt gyertyafényben készítettem el a fiúk kitartó biztatása mellett, akik igyekeztek úgy tartani a gyertyát, hogy a rizs és a hús ne legyen (nagyon) viaszos. Aztán hasonló meghitt hangulatban ettük meg az ebédet, majd elővettük a Rizikót. Amikor este hét körül megint volt áram, csodálkoztunk, hogy honnan jön ez az erős fény. De legalább megkaptam a gyertyafényes hangulatot, egy szavam sem lehet. És most már emlékszem arra is, miért örültünk gyerekkorunkban annyira, amikor kiderült, hogy ezentúl nem veszik el este 9-kor a villanyt.

Napi rinyálás

Amikor megtudtam, hogy pikkelysömörös a fejbőröm, hősiesen szembeszálltam vele. Rendszeres kenegetés, kortizonos cseppentgetés. Most már csak csíp a kénes-szaliciles kenőcs, és bosszant, hogy egy egész napom elmegy a hajmosásra. Mert ilyen gyönyörű sárgásra bekent fejjel csak nem mehetek az emberek közé. Esetleg megpróbálom valahogy éjszakára áttenni ezt a kenegetéses dolgot, csak akkor meg azért nem fogok aludni, mert: 1. csíp, 2. recseg a fejemen lévő műanyag izé, ami megakadályozza, hogy kénes legyen a párnám, 3. esetleg bepállik alatta a fejbőröm, az lesz még csak a vagány. Tudom-tudom: sose legyen ennél nagyobb bajom, másoknál a psoriasis nem áll meg a fejbőrnél (nálam szerencsére avatatlan szemek nem is látják), és különben is: menjek a Holt-tengerhez. Nem is olyan rossz ötlet. Arabul ott is lehet tanulni. Sőt.

Elköltöztünk

ezért nem írtam semmit, mert napokig pakoltunk, aztán tegnap a szállítók másfél óra alatt mindent felraktak az autóra. A konyha már üzemképes, legalábbis kalácsot már gond nélkül lehetett sütni. A könyvek, ruhák még dobozban, a héten az is rendeződik. Üzenem a tavalyelőtti besurranó tolvajnak, hogy ha eddig nem próbálkozott újból, akkor most már nem érdemes visszamenni, teljesen üres a lakás.

A tolmácsférfi, az íróférfi és a politikus úr

Írónő, politikus asszony, költőnő. Ismerős? Sőt, mondok meredekebbet is: tolmácsnő. Jóóóó, tudoooom, a könyvcím az máááás. Az eredeti címe egyébként Lost in Translation volt. De akkor is: költőnő, tanárnő, sőt: politikus asszony stb.? Minek? Ahelyett, hogy titokban hálát rebegnénk azért, hogy a magyarban nincs grammatikai nem. Teljesen felesleges és (feminista szemszögből nézve is) számomra kifejezetten kontraproduktívnak tűnik, hogy a grammatikai nemmel megnyomorított (mindjárt kapok a fejemre, hogy értékítéleteket hangoztatok, és nem vagyok elég objektív) nyelvek mintájára mi is elkezdjük generálni ezeket. 

Gyakorlatilag ezzel a megkülönböztetéssel pont a patriarchális berendezkedést erősítjük fel  – „lám-lám, XY nem is igazi író, csak írónő”. És így lesz pejoratív kicsengésű az ápolónó meg a társai. A „tolmács” szónak a magyarban nincs neme. Ha a szakmában lévő nemi eloszlást nézem, akkor a tolmács = nőnemű tolmács, így igazából tolmácsférfit kellene mondani, hogy jelezzük: az illető olyan szakmát választott, amelyben a neme eltér a mainstreamtől. Mert ugye elvileg ezért mondunk írónőt, hogy ezzel a megkülönböztetéssel jelezzük: ez egy „férfias” szakma, de XY nőként ír, tehát eltér. Ezzel pedig azt érjük el, hogy a szakmák teljesen semleges megnevezését alapvetően úgy határozzuk meg, hogy azok „a férfiakéi”, és a nők ehhez képest jelennek meg. Ezt a németnek muszáj jeleznie (ld. StudentIn), a magyarnak nem. Úgyhogy én inkább azt javasolnám, hogy ne bonyolítsuk a saját és a magyarul megtanulni akaró fanatikus őrültek életét jobban a kelleténél. Vegyük inkább tudomásul, hogy nincs grammatikai nem, és ne is akarjunk mindenáron csinálni. Ha igen, akkor kiabálok. Hangosan és csúnyán.

Dolog-e vagy nem dolog?

Egyik barátom meséli, hogy egy kedves ismerősétől nemrég valaki megkérdezte, hogy mit dolgozik.

– Szoftverteszteléssel foglalkozom – jön a válasz.

– És az milyen?

– Hááááát... (vakarja a fejét, hogy magyarázhatná el minél egyszerűbb példával). – Kifejlesztenek például egy új játékot, és kipróbálom, hogy minden pálya és funkció működik-e, nincs-e benne valamilyen hiba, ilyesmik.

– Aha, értem. És mit dolgozol?

A bizalomról

A bizalom az, amikor nem félek elmondani magamról semmit, mert tudom, hogy a másik nem használja fel ellenem vagy a hátam mögött még a leghevesebb vitában sem. Ha hívő ember lennék, azt mondanám, hogy az elmúlt időszak tapasztalatai alapján a legbiztosabb az „In God we trust”, ő legalább nem pofázik vissza. De nem vagyok, így marad a csigaház.