„Ez nem a ti Magyarországotok”, azt mondja egy jól öltözött úriember. Közvetlenül azután, hogy lesorosbérencezett valakit, mert látta rajta, hogy „Soros-huszár”.
Most írhatnék arról, hogy mennyire veszélyes, amikor az emberen látni vélik, hogy ő ki és mi. Hogy innen már csak egy lépés a billog. Aminek nem kell konkrét jelnek sem lennie, elég az, ha az emberről „tudják”, hogy melyik csoportba skatulyázható, és onnantól kezdve úgy bánnak vele.
Inkább egyetértek az úriemberrel. Ez valóban nem az én Magyarországom.
Már ha egyáltalán van nekem ilyenem (apropó, skatulyák), és azt is nem próbálják meg elvitatni tőlem valamilyen politikai ideológia mentén. Mert szép lassan az is elvétetik tőlem, amim van.
Előre szólok: nem adom.
