Egyik éjjel azt álmodtam, hogy nem találtam meg a tolmácskabint. Egyszer egy szűk, fél méter magas lyukat mutattak, hogy az lesz az. Olyan volt, mint valami posztmodern babaház, csak mindenhol drótok lógtak, befonták azt a kicsi lyukat is, ott kacskaringóztak a miniatűr székeken. Mikor mondtam, hogy ez mégsem lesz jó, mert ide csak fekve férek be, s úgy sem túl kényelmesen, meg hát nem látok semmit, és izé, úgy egyáltalán: kicsi, akkor pedig körbevezettek az egész épületen, hogy „itt kell lennie valahol”, miközben a teremben folyt az előadás, a hallgatóság forgolódott, hogy nem hallják a tolmácsot, én pedig kódorogtam a labirintusban, s valami számomra teljességgel ismeretlen nyelven motyogtam. Már csak a Minótaurusz hiányzott volna. Ehelyett inkább felébredtem, így sajnos nem derült ki, hogy időközben megérkezett-e Thészeusz..
