A szavazás felelősség

Kedves családtagjaim, barátaim, közeli és távoli ismerőseim!

Rengeteget gondolkodtam, hogy egyáltalán megszólítsalak-e az októberi népszavazással kapcsolatban. Végül úgy döntöttem, hogy úgyis ott van a levegőben, a beszélgetéseinkben, a virtuális és való életben levő megnyilvánulásaimban, és nem szeretnék szőnyeg alá söpörni semmit.

Szeretném elmondani, hogy rendkívül fontosnak tartom, hogy ha már népszavazásra került a sor, akkor a választópolgárok éljenek állampolgári jogukkal, így csak biztatni tudlak arra, hogy menjetek el szavazni. Vagy ha nem mentek, akkor azt ne kényelemből, hanem meggyőződésből tegyétek (lásd még: állampolgári tudatosság). A kérdést bizonyára ismeritek.

Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?

Írhatnék arról, hogy mennyire manipulatív ez a kérdés, hogy az uniós tagsággal nemcsak uniós támogatás jár, hanem kötelezettségek is. Jöhetnék az Intelmekből vett idézetekkel. Hivatkozhatnék Jézusra (ha már Mária országa vagy mi). Magyarázhatnám, hogy „Brüsszel” egy város, hogy az EU egy olyan klub, amelynek a magyar állampolgárok még mindig tagjai akarnak maradni, hogy a dolog nem annyira egyszerű, hogy „Brüsszel” kitalál valamit, és azt tűzön-vízen átviszi. Mesélhetnék arról, hogy az EU egyáltalán nem tökéletes, de legalább annyira múlik a megválasztott képviselőkön, mint azokon, akik megválasztják őket. Linkelhetnék cikkeket a magyar állam letelepedési kötvényeiről, mert akinek van kb. 300e eurója, az „jó bevándorló”. Lehet kínai, orosz, arab, akármi. Hozhatnék önellentmondásos idézeteket a miniszterelnök beszédeiből.

Mesélhetnék arról, hogy mennyire gusztustalannak tartom azt a plakátot, amely menekültek által elkövetett megerőszakolásokkal riogat, miközben a magyar kormány még az Isztambuli Egyezményt sem ratifikálta, miközben még mindig átlagosan hetente egy nő hal meg családon belüli erőszak következtében Magyarországon, vagy miközben még mindig széles körben tolerálják, hogy egy (sok) ismert egyetemi professzor megalázó kijelentéseket tegyen a nőkre. Nem teszem. Ez az újságírók feladata, ti pedig bizonyára körültekintően tájékozódtok a szavazás előtt.

Inkább arról szeretnék beszélni, hogy a szavazás (és nemcsak az október 2-i referendum) felelősség is. Minden egyes szavazó felelőssége. A tiétek.

Nem titok, hogy december óta Németországban élek, és egy szír menekült a párom. Nem titkoltam azt sem soha, amikor önkénteskedni mentem, és azt sem, hogy mit gondolok. Talán páran azt gondoljátok, hogy elfogult vagyok, és ezért nem érdemes rám hallgatni. Szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy nem ment el a józan eszem pusztán attól, hogy szerelmes vagyok. Ismer(het)tek.

Tisztában vagyok azokkal az érvekkel, amelyek az integráció kihívásairól, nemzetbiztonsági óvintézkedésekről, kulturális különbségekről szólnak. Nem is szoktam elkenni őket, de ez az írásom most szándékosan nem erről szól.

Személyes kérésem van.

Azt szeretném tőletek kérni, hogy ha úgy döntenétek, hogy elmentek szavazni, akkor amikor beléptek a szavazófülkébe, gondoljatok egy pillanatra rám. Akarjátok-e, hogy egy olyan országba menjek látogatóba A.-rel, ahol őt lenézik, megvetik, leszólják? És vele együtt engem is, hiszen haza- és nemzetáruló vagyok. Akarjátok-e, ha a fületek hallatára engem migránssimogató kurvának neveznének (megtörtént eset)? Mit tennétek, ha egy társaságban valaki migráncsozni kezd? Tényleg azt gondoljátok, hogy minden muszlim menedékkérő potenciális terrorista? Vagy vannak „kivételek”, pl. A., aki „jó bevándorló”, de a többi aztán tényleg egytől-egyig veszélyes? Kiállnátok-e mellettem (akár a távollétemben is), vagy néma cinkosokként inkább hallgattok?

Akartok-e egy olyan országban élni, ahol egy barátotok/családtagotok közmegvetés tárgya lehet egy magánéleti választás miatt? Vagy ahol egy népcsoportot vagy vallási csoportot meg lehet bélyegezni? Honnan tudjátok, hogy nem ti vagytok a következők?

Volt 2004-ben egy másik népszavazás, és amilyen szerencsém van, annak is érintettje voltam. Nem lett jó vége. Akik akkor ismertek, tudják, hogy senkitől sem kértem, hogy elmondja, hogyan és miért úgy szavazott (vagy elment-e). Nem tartozik rám. Most is így fogok tenni. Nem érdekel, hogy xy hogyan szavazott.

Sosem fogok rákérdezni. Semmi közöm hozzá. Szeretném ezt világossá tenni, mielőtt az a vád érne, hogy az igenek, nemek és érvénytelen szavazatok alapján csoportosítok.

De ne áltassátok magatokat azzal, hogy lehet nemmel szavazni, de a felelősség nem a tiétek (hanem a kormányé, Brüsszelé, a migránsoké, az RMDSZ-é, az egyházaké – a sor folytatható). Aki nemmel szavaz, az jobb, ha tudja, hogy minden atrocitás és minden egyes uszító, gyűlölködő megnyilvánulás, ami október 2-a után következik, az ő felhatalmazásával és beleegyezésével fog történni. Nem haragszom érte. De a saját és főleg A. testi épsége és a lelki békénk most fontosabb. Ennek a szavazásnak jóval nagyobb a tétje, mint a korábbinak. Itt konkrétan a családomra, az életünkre, az emberi méltóságunkra megy a játék, és ebben kénytelen leszek kizárólag magunkra gondolni.

Nekem itt a határ. Vállalom érte a felelősséget. Annyit kérek, hogy ti is vállaljátok a felelősséget a döntéseitekért, a tetteitekért és azok következményeiért.

(A cikk első megjelenési helye az Erdélyi Riport volt.)

You are responsible for your vote - October 2nd, referendum in Hungary

My dear family members, friends, acquaintances nearby and far away,

I put a lot of thinking as to whether write to you about the referendum in October in Hungary. Finally, since it is there in our conversations, and in my virtual and offline manifestations anyway, I decided to do it. I don't want to sweep anything under the rug.

In my opinion, since this referendum is to take place, exercising your rights as a citizen is of the utmost importance, therefore I can only encourage you to go and vote. If you are not going, don't do it for reasons of comfort, but out of personal conviction (see: civic awareness). You certainly know the question that you need to reply to.

Do you want the European Union to be able to mandate the obligatory resettlement of non-Hungarian citizens into Hungary even without the approval of the National Assembly?

I could write about how manipulative this question is, or that the EU membership means not only EU funding, but also obligations. I could quote from the book of Stephen I of Hungary, Admonitions. I could remind you of Jesus (since Hungary is supposed to be Regnum Marianum). I could go on explaining that ‘Brussels’ is a city, or that the EU is a club of which the citizens of Hungary want to remain members of, and the situation is not as simple as ‘Brussels’ makes up something and then forces it on everybody. I could tell stories about how the EU is not even close to being perfect, but this is as much the responsibility of the representatives as of those who elect them. I could bring articles about the Hungarian Investment Immigration Programme, and how if someone has 300k euros is considered a 'good' immigrant, may they be Russian, Chinese, or Arab. I could bring self-contradictory citations from Viktor Orbán's speeches.

Furthermore, I could write about how disgusting it is that the Hungarian government campaigns against refugees by accusing them of raping women, while the Hungarian government hasn’t even ratified the Istanbul Convention, when at the same time at least one woman in Hungary dies every week as a victim of violence against women; or that how appalling it is that it is widely tolerated that a (many) university professor(s) make(s) woman-bashing statements. I won't do any of these. This is the task of journalists, and I am sure that you carefully looked at all the pros and cons before voting.

I would rather talk about the fact that voting (and not only on October 2^nd) is a responsibility. The responsibility of each voter. Yours.

I never kept it as a secret that since December I live in Germany and my partner is a Syrian refugee. I never kept it as a secret either when I went to volunteer, neither did I do with my opinion. Maybe some of you think that because of being in love I am biased. I would like to calm down everyone: I am in love, but I am a rational person. You (should) know me.

I know the arguments and the problems regarding the challenges of integration, national security, and cultural differences. I have never swept them under the rug, but this post is wittingly not about these issues.

I have a personal request.

I would like to ask you that (if you decide to go and vote) when you enter the voting booth, think of me for a second. Do you want me to go to a country with my love, A. for a visit where he is despised and denigrated? And with him, me, since I am considered a traitor of my country and of my nation. Do you want people to call me a ‘migrant-caressing whore’ (true story)? What would you do if in a gathering someone would start attacking refugees as a whole? Do you really think that all Muslim asylum-seekers are potential terrorists? Or there are ‘exceptions’ like A., who is a ‘good migrant’, but the rest is really dangerous? Would you make a stand (even in my absence), or would you be silent and thus, complicit?

Do you want to live in a country where a friend/family member could be treated with contempt by the public because of a personal choice? Or where an ethnic or religious group can be stigmatized? How do you know that you are not the ones to be on next?

There was another referendum in 2004, and I, lucky bastard, was affected by that as well. It didn't end well. Those who knew me back then, know that I never asked anyone to tell me how and why they voted as they did (or if they went to vote). It is none of my business. I will do the same now again. It is not my concern how XY voted.

I will never ask anyone about their vote. It is none of my business. I would like to make this crystal clear before anyone accuses me of grouping people according to yes, no and invalid ballots.

But do not delude yourselves into thinking that you can vote no, but you bear no responsibility (and you can shift it on to the government, Brussels, the migrants, the Democratic Alliance of Hungarians in Romania, the churches – I could go on). Those who vote no, should know that every single atrocity, every single manifestation of hatred after October 2nd will be done based on their authorisation and with their consent. I am not holding it against you. But my and A.’s physical safety and our peace of mind is more important. The stakes of this referendum are a lot higher than of the previous one. This is about my family, our life, our human dignity, and in this case I will put us first.

I am at a breaking point (and so are we all, as a nation). I accept the responsibility for it. All I am asking you is to accept responsibility for your own decisions, your actions and their consequences.