Eleve érthetetlen számomra, hogy ebben a hatalmas népességkavarodásban, amiben élünk évszázadok óta, most hirtelen nem szeretjük a bevándorlókat. Akik pont ugyanolyanok, mint mi: jók, rosszak, képzettek és képzetlenek, férfiak, nők, kisgyerekek. Ja, nem pont ugyanolyanok. Barna a bőrük. Vagy fekete. Öreg hiba. Miért nem született fehérnek, most nem lenne ilyen gondja. Mert ugye a Dél-Afrikából esetlegesen ide vándorló fehérek nem jelentenének problémát, ugye? Nem, nem idézek Intelmeket. Minek. Igen, szűrni kell. Hogy ne jöhessenek be bűnözők, terroristák. Ahogy az ide születettek sem követhetnek el bűncselekményt.
Miért nem toloncoljuk őket vissza – hova vissza? A saját országába tilos, mert háború van. Más országba meg ugyanúgy értelmetlen, mert nem köteles befogadni őket. Meg hát egyáltalán: a Nyugat-Európába kivándorolt magyarokat is vissza kellene toloncolni? Mondjuk úgy '56-tól errefelé? Mert mit akarnak ott, ugye, hát nincs ebben az országban háború, tessék szépen hazamenni, és üljön mindenki az országhatárain belül.
Néha az az érzésem, hogy túlságosan régóta volt itt fegyveres konfliktus, és elkényelmesedtünk. Fogalmunk sincs, milyen az, amikor az ember a bombatámadás, nemi erőszak és rabszolgaság elől menekül – mondjuk egy újszülöttel a karján, ahogy nagyanyám menekült '44-ben. Mert ezek az emberek nem jókedvükben menekülnek el. Senki sem hagyja hátra szívesen az ismert környezetét egy rendkívül veszélyes, bizonytalan és ismeretlen helyzetért, mindezt úgy, hogy az összes motyója jó esetben egy hátizsák.
Igen, tudom, hogy nem élhet mindenki Európában. És tudom, hogy ez a probléma sokkal összetettebb annál, hogy egy blogposztban meg lehessen oldani (nem is akarok írni a szerteágazó problémákról, rengeteg kiváló elemzés van). És hogy az ideális megoldás az volna, hogy mindenki békében éljen a saját országában, ahol nincs éhezés, nincsenek harcok, nincs folyamatos elnyomás, rettegés. Nem tudom ezt a problémát megoldani, és a többi egyszerű földi halandó sem tudja. Nem is ez a feladatunk. Csak akkor legalább ne utáljunk már nálunk szerencsétlenebbeket. Nagyanyámék Ausztriáig menekültek. Nagyapám jól beszélt angolul, és az amerikai katonák meg is kérdezték, hogy nem akarna-e kivándorolni Amerikába – segítettek volna neki. Lassan mondom: a második világháborúban az amerikai katonák kérdezték az erdélyi magyartól.
Amikor ezzel szembesülök, mindig eszembe jut a saját helyzetem is. Mert mindig azt könnyebb utálni, aki gyengébb, legyen az piréz vagy erdélyi magyar, annyira mindegy. Aki utálja a bevándorlókat, és legszívesebben visszatoloncolná őket a saját országukba, annak szólnék, hogy engem is utál, engem is toloncolna. Mert én is bevándorló vagyok. Nem itt születtem, de úgy döntöttem, hogy itt szeretnék élni, és idejöttem. Csak nekem szerencsém van, mert fehér vagyok és magyar, és uniós állampolgár is egy ideje, így jóval kisebb rajtam a támadási felület. A szülőhazámban ugyanúgy bevándorlónak tekintenek sokan, de ez már csak ilyen kis kelet-európai izé, megszoktuk.
Elvettem a magyarok munkáját. Bár én eddig abban a hitben éltem, hogy ezt hívják versenyképességnek és jobb ajánlatnak (netán rátermettségnek, hogy kicsit fényezzem magam). Eleve nem értem, hogy ez hogy működik. Van x számú munka, és ha az 5 éven belül elfogy, akkor nem „termelnek” többet? Túl azon, hogy a menekültek munkavállalása egyáltalán nem olyan egyszerű. Meg hogy a legtöbben nem akarnak itt maradni. Én viszont szeretnék maradni, szóval megint csak engem kellene toloncolni.
Ja, és valaki definiálja már nekem, hogy kik ezek „a magyarok”. Az itt élő emberek? Az itt élők közül azok, akik magyarul beszélnek? A magyar állampolgárok? A világ összes magyarja? Csak mert itt nagyon sokan élnek, többek között pl. muszlimok, kínaiak, románok, szerbek, svábok is, akik jól-rosszul megtanultak magyarul. És nem mind az elmúlt 20 évben vándoroltak ide. Vagy mondjuk itt él, magyar, de nem magyar állampolgár. Vagy itt él, gyönyörűen beszél magyarul, de egyébként meg német. Vagy itt született, de 20 éves kora óta Angliában él. Netán disszidált ötvenhatban. Szóval kinek a munkáját vettem el? Kit utálunk ma?
Keaſſatuc uromchuʒ charmul. Kirł.
