1 4 5 A megbízhatatlan narrátor memoárjai – Memoirs of the unreliable narrator: december 2011

2011/12/30

Ki a zsidó?

Az elmúlt napokban-hetekben sokat cikkeztek arról, hogy akkor most Kertész Ákos „genetikus kitétele” hogyan értelmezendő, hogy is írhatott ilyent le. Én inkább azon csodálkozom, hogy ez az igen szerencsétlen megfogalmazás hogyan jelenhetett meg nyomtatásban. Kétlem, hogy a szerkesztő ne tudta volna, hogy milyen reakciók várhatóak egy ilyen szövegre. Bármennyire is pont a magyarság iránti féltésből és szeretetből íródott (amiben nincs okom kételkedni,), mégis örülök, hogy ezt a részét visszavonta. Mert előre nem vitt (volna), de cserébe rengeteg kárt okozott (volna).
Közben elolvastam azt a cikket, amit Radnóti Sándor írt az ÉS-be http://www.es.hu/radnoti_sandor;level_egy_fiatal_koltonek;2011-09-14.html). Rögtön utána olvastam a cikket az Indexen és a Népszabadságban, hogy a Mazsihisz most már támogatja, hogy valaki a népszavazáson zsidónak vallja magát, ha ezt szeretné. Nem vagyok járatos a kérdésben, csak hangosan gondolkodom, valaki világosítson fel, ha érti. Addig értem a dolgot, hogy a Holokauszt miatt a zsidó szervezetek féltek sokáig az összeírástól, és ezért nem akarták (többek között), hogy a zsidóság elismert nemzeti kisebbség legyen. És természetesen azért sem, mert az, hogy valaki zsidó, még nem jelenti azt, hogy ne vallhatná magát magyarnak (is), a nemzeti kisebbségként való meghatározással viszont választás elé állítanák.
„Bár a hivatalos nemzetiséggé nyilvánítást a Mazsihisz elutasította, abban nem lát kivetnivalót (sőt: támogatja), ha az anonim módon kezelt adatok gyűjtésekor a zsidó kötődésű magyarok felvállalják származásukat.  […] Azok, akik a nemzetiségre vonatkozó kérdéskor szeretnék jelezni zsidó kötődésüket, ezt csak az „egyéb” kategóriában tehetik meg. Elméletileg nem lett volna akadálya annak, hogy a zsidóság tételesen is felkerüljön az ívre, de az előzetes egyeztetések során – mondja Virágh Eszter népszámlálási szóvivő – a Mazsihisz részéről nem merült fel ilyen igény” – írja a Népszabadság.
Ezt nem egészen értem. A Mazsihisz elutasítja a hivatalos nemzetiséggé nyilvánítást, de a nemzetiségre vonatkozó kérdéskor az „egyéb” kategóriában fel lehet vállalni a zsidó származást? Most akkor nemzetiségként határozza meg a Mazsihisz és a kérdőív a magyar zsidóságot vagy nem? Nem beszélve arról, hogy a magyar zsidóság különböző tagjai vajon hogyan értelmezik ezt az „egyéb” kategóriát? Nemzetiség? Vallás? Vallási-kulturális hagyományok? Számomra nem világos az sem, hogy ha valaki az „egyéb” kategóriát választja, akkor választhatja-e a „magyar” kategóriát is? És ha igen, mi alapján fogják kiértékelni a válaszokat? Semmiféle külső definíciót nem akarok senkire ráerőltetni, mindenki identitása a saját döntése, de akkor vajon van-e értelme ennek?
Radnóti cikkéhez kapcsolódva (amelyben arról a gondolati hibáról ír, miszerint sokak szerint a zsidó nem magyar) – mi az okos megoldás? Legyen zsidó nemzeti kisebbség, és ha igen, akkor egy magyar zsidó minek vallja magát? Magyarnak és zsidó nemzeti kisebbségűnek? Vagy ne legyen zsidó nemzeti kisebbség, mert ezzel pont azt a téves gondolatot legitimálom, miszerint pl. Kertész Ákos nem magyar, „csak” zsidó (ami minimum röhejes, mert hogy jövök én ahhoz, hogy valaki öndefinícióját felülbíráljam), de akkor nem teszem lehetővé, hogy aki a zsidósághoz kötődik valamilyen formában, azt felvállalja.
Azzal, hogy lehetővé teszem, hogy valaki vállalja a zsidóságát, nem kényszerítem-e abba, hogy választania kelljen, mert nem teszem megfelelően lehetővé a választási lehetőséget a számára? Amennyire az erre vonatkozó cikkeket ismerem, a különféle zsidó szervezetek között sincs egyetértés abban, hogy „ki a zsidó”. És erre jön még az is, hogy magának a magyar államnak sincs erre hivatalos álláspontja. Nyilvánvalóan azért, mert ez a kérdés túlságosan bonyolult ahhoz, hogy könnyen (vagy egyáltalán) megválaszolható legyen.

2011/12/17

Petite dame, hiába ugrálok

Kifutottam a boltba vásárolni. Jövök hazafelé, egy öreg néni megállít, hogy nézzem meg, az újonnan épített társasház mélygarázsába befolyik a víz, miféle dolog ez, hogy nem csinálják meg rendesen, és hogy nem ellenőrzik stb. Aztán utána rögtön: menjen csak nyugodtan, kislány, biztosan siet az iskolába.
Kezdjek el sminkelni, vagy inkább szokjam meg?

2011/12/12

A francia álláspont

Külön tudósításban foglalkozott az uniós csúcstalálkozón képviselt magyar állásponttal hétvégi számában a Le Monde. A lap szerint Orbán Viktor miniszterelnök péntek délelőtti sajtótájékoztatója előtt „zavar” mutatkozott Brüsszelben abban a kérdésben, hogy „a költségvetési fegyelem, de egyben egyfajta gőgös nacionalizmus bajnokának” számító Magyarország vajon csatlakozni akart-e Nagy-Britanniához az uniós megállapodás elutasításában.(Forrás: http://hvg.hu/vilag/20111211_le_monde_orban)

Gőgös nacionalizmus bajnoka. Írja ezt a francia Le Monde. És akkor most egy kicsit röhögök, kétharmad ide vagy liberális napilap oda. A francia állam nem is nacionalista, áááá, dehoooogy.

2011/12/10

Euróválság: történelmi időket élünk, tudtad, szívem?

A lapok egy része Európa széteséséről, kétsebességes Európáról ír, a másik része rezignáltan veszi tudomásul, hogy ezentúl még rosszabb lesz.

Az Economist Európa és Nagy-Britannia válásáról beszél, a The Guardian olyan kétsebességes Európáról, amelyben Nagy-Britannia van egyedül a lassítósávon. A Die Zeit szerint „megy az a britek nélkül is”, az Adevarul szerint ez az álmatlan éjszaka gyökeresen megváltoztatta Európát.

Egyetlen rövid idézet az egyik elemzésből:
„So two decades to the day after the Maastricht Treaty was concluded, launching the process towards the single European currency, the EU's tectonic plates have slipped momentously along the same fault line that has always divided it — the English Channel.”*

Hát ilyen mondatokért olvasom az Economistot.


*(Fordítás: Napra pontosan két évtizeddel a Maastrichti Szerződéssel kapcsolatos munkák lezárása után, amely az egységes európai pénznem első állomása volt, az EU tektonikai lemezei ugyanazon törésvonal mellett siklottak el (jelentős következményeket hozva), amely mindig is megosztotta azt [az EU-t]: a Csatorna mellett.”  a fordítás nem pont olyan, amilyennek szerettem volna, de ezt éjjel negyed egykor nézzétek el nekem.)

nőnapi nemfogadalom