Biztosan csak a sötétség...

Nehéz lesz ez a hét. Meg az utána lévő kettő is. Utolsó rákapcsolások, pluszban betett gyakorlás, nekem néhány előrehozott vizsga, román nagykövetség (mert ugye azért haza akarnék menni). Közben pedig folyton mesterséges fényt látok, sehol egy rendes napsütés. Igaz, a ma esti havazás nagyon jót tett. Csak ezt a gyorsan és aljasul lezuhanó sötétséget elég nehezen bírom. Úgyhogy ennek megfelelően a természetem is nehezebben viselhető el. Még nekem is. Ha kell, ha nem, el tudom bőgni magam. De főleg akkor, ha nem kell(ene).

A kádnyi melegvíz (na jó, forró) ideig-óráig segít ugyan, de hosszú távon az kellene, hogy valami angyali türelemmel megáldott ember minden hisztimet elviselje. És hát ilyen nincs, bármennyire is tökéletes barátokkal volnék megáldva. Úgyhogy fogakat összeszorítani, még csak három hét. Addig majd bőgök a buszon. Van rá napi kétszer félórám.

A hétpecsét megtörik

Ha már sultanus meghajított.
Egyedik: szeretek az utcán énekelni. Még akkor is, ha cserébe hülyének néznek, és messzire elkerülnek.
Kettődik: egyszer álmomban brutálisan meggyilkoltam a szüleimet, utána napokig furdalt a lelkiismeret. Az álmot nem szándékozom gyakorlatba ültetni.
Hármódik: volt egyszer egy reménytelen szerelmem. Én voltam a reménytelenül szerető, és még csak nem is beszélhettem róla.
Negyedik: ki nem állhatom a menstruációt. Tudom-tudom, nem vagyok igazi nő. Az bezzeg alig várja, hogy napokig folyjon a vére, és görcsöljön.
Ötödik: úgy érzem, meghalnék egy szoros ruhadarabban. Egy barátom szerint a szabadságvágyam fejeződik ki az öltözködésemben.
Hatodik: néha jólesik sajnáltatni magamat. Szegény barátaim...
Hetedik: titokban nagyon félek attól, hogy félreértenek. És néha igazam van.

(Én speciel Szeklermen titkaira lennék irtó kíváncsi, de ha egyszer nem akaródzik írni nekije...)

Böszészku elnyilatkozta magát

„Románia számára nincs jelentősége annak, hogy ki nyeri az amerikai választásokat, mondta Traian Basescu román államfő a közszolgálati rádió egyik műsorában.” (Forrás: http://index.hu/politika/kulfold/udv081105/)  

Valóban mindegy, úgyis az éppen aktuális elnök seggit fogja nyalni, hehe...

Hal(l)ottak napja

Ne tegyétek nagyapára a betonlapot: hogy fog így levegőt kapni? És amilyen vézna és gyenge, nem fog tudni kijönni a feltámadáskor. Apa, te miért sírsz? Azt mondta nagyapa, hogy ne sírjunk, mert kiugrik a koporsóból, és az óráskalapáccsal rákoppint az orrunkra. Látod, én nem sírok. Ha nem lennétek ilyen komorak, most mosolyognék, mert eszembe jutott nagyapa, amint az óráskalapáccsal kopogtatja a rokonság orrát. Anya, hol vagy? Fogd meg a kezem, félek ettől a sok síró feketeségtől. Te már tudod, milyen érzés az apád sírjánál állni. Mondd el a férjednek, hogy neki sokkal jobb dolga van, mert nem kilencévesen vesztette el az apját. Nagyapa öreg volt és nagyon beteg. Jobb volt így neki, azt mondtátok. Apa is azt mondta. Akkor most miért bőg?  

Miért haragszik rám nagymama? Anya, te azt mondtad, hogy a halott csak egy hulla, amitől minél hamarabb meg kell szabadulni, mert egészségtelen. Akkor miért akarja nagymama, hogy megnézzem nagyapát a koporsóban? Nem tudja, hogy az nem nagyapa, csak egy test? Nem akarok temetésre menni. Örülök, hogy te nem akarsz temetést, anya. Megígérem neked, hogy minden úgy lesz, ahogy akarod. Nekem ki ígéri meg, hogy halálom után eléget, és a szélbe szór?