Hal(l)ottak napja

Ne tegyétek nagyapára a betonlapot: hogy fog így levegőt kapni? És amilyen vézna és gyenge, nem fog tudni kijönni a feltámadáskor. Apa, te miért sírsz? Azt mondta nagyapa, hogy ne sírjunk, mert kiugrik a koporsóból, és az óráskalapáccsal rákoppint az orrunkra. Látod, én nem sírok. Ha nem lennétek ilyen komorak, most mosolyognék, mert eszembe jutott nagyapa, amint az óráskalapáccsal kopogtatja a rokonság orrát. Anya, hol vagy? Fogd meg a kezem, félek ettől a sok síró feketeségtől. Te már tudod, milyen érzés az apád sírjánál állni. Mondd el a férjednek, hogy neki sokkal jobb dolga van, mert nem kilencévesen vesztette el az apját. Nagyapa öreg volt és nagyon beteg. Jobb volt így neki, azt mondtátok. Apa is azt mondta. Akkor most miért bőg?  

Miért haragszik rám nagymama? Anya, te azt mondtad, hogy a halott csak egy hulla, amitől minél hamarabb meg kell szabadulni, mert egészségtelen. Akkor miért akarja nagymama, hogy megnézzem nagyapát a koporsóban? Nem tudja, hogy az nem nagyapa, csak egy test? Nem akarok temetésre menni. Örülök, hogy te nem akarsz temetést, anya. Megígérem neked, hogy minden úgy lesz, ahogy akarod. Nekem ki ígéri meg, hogy halálom után eléget, és a szélbe szór?