1 4 5 A megbízhatatlan narrátor memoárjai – Memoirs of the unreliable narrator: Ki a zsidó?

2011/12/30

Ki a zsidó?

Az elmúlt napokban-hetekben sokat cikkeztek arról, hogy akkor most Kertész Ákos „genetikus kitétele” hogyan értelmezendő, hogy is írhatott ilyent le. Én inkább azon csodálkozom, hogy ez az igen szerencsétlen megfogalmazás hogyan jelenhetett meg nyomtatásban. Kétlem, hogy a szerkesztő ne tudta volna, hogy milyen reakciók várhatóak egy ilyen szövegre. Bármennyire is pont a magyarság iránti féltésből és szeretetből íródott (amiben nincs okom kételkedni,), mégis örülök, hogy ezt a részét visszavonta. Mert előre nem vitt (volna), de cserébe rengeteg kárt okozott (volna).
Közben elolvastam azt a cikket, amit Radnóti Sándor írt az ÉS-be http://www.es.hu/radnoti_sandor;level_egy_fiatal_koltonek;2011-09-14.html). Rögtön utána olvastam a cikket az Indexen és a Népszabadságban, hogy a Mazsihisz most már támogatja, hogy valaki a népszavazáson zsidónak vallja magát, ha ezt szeretné. Nem vagyok járatos a kérdésben, csak hangosan gondolkodom, valaki világosítson fel, ha érti. Addig értem a dolgot, hogy a Holokauszt miatt a zsidó szervezetek féltek sokáig az összeírástól, és ezért nem akarták (többek között), hogy a zsidóság elismert nemzeti kisebbség legyen. És természetesen azért sem, mert az, hogy valaki zsidó, még nem jelenti azt, hogy ne vallhatná magát magyarnak (is), a nemzeti kisebbségként való meghatározással viszont választás elé állítanák.
„Bár a hivatalos nemzetiséggé nyilvánítást a Mazsihisz elutasította, abban nem lát kivetnivalót (sőt: támogatja), ha az anonim módon kezelt adatok gyűjtésekor a zsidó kötődésű magyarok felvállalják származásukat.  […] Azok, akik a nemzetiségre vonatkozó kérdéskor szeretnék jelezni zsidó kötődésüket, ezt csak az „egyéb” kategóriában tehetik meg. Elméletileg nem lett volna akadálya annak, hogy a zsidóság tételesen is felkerüljön az ívre, de az előzetes egyeztetések során – mondja Virágh Eszter népszámlálási szóvivő – a Mazsihisz részéről nem merült fel ilyen igény” – írja a Népszabadság.
Ezt nem egészen értem. A Mazsihisz elutasítja a hivatalos nemzetiséggé nyilvánítást, de a nemzetiségre vonatkozó kérdéskor az „egyéb” kategóriában fel lehet vállalni a zsidó származást? Most akkor nemzetiségként határozza meg a Mazsihisz és a kérdőív a magyar zsidóságot vagy nem? Nem beszélve arról, hogy a magyar zsidóság különböző tagjai vajon hogyan értelmezik ezt az „egyéb” kategóriát? Nemzetiség? Vallás? Vallási-kulturális hagyományok? Számomra nem világos az sem, hogy ha valaki az „egyéb” kategóriát választja, akkor választhatja-e a „magyar” kategóriát is? És ha igen, mi alapján fogják kiértékelni a válaszokat? Semmiféle külső definíciót nem akarok senkire ráerőltetni, mindenki identitása a saját döntése, de akkor vajon van-e értelme ennek?
Radnóti cikkéhez kapcsolódva (amelyben arról a gondolati hibáról ír, miszerint sokak szerint a zsidó nem magyar) – mi az okos megoldás? Legyen zsidó nemzeti kisebbség, és ha igen, akkor egy magyar zsidó minek vallja magát? Magyarnak és zsidó nemzeti kisebbségűnek? Vagy ne legyen zsidó nemzeti kisebbség, mert ezzel pont azt a téves gondolatot legitimálom, miszerint pl. Kertész Ákos nem magyar, „csak” zsidó (ami minimum röhejes, mert hogy jövök én ahhoz, hogy valaki öndefinícióját felülbíráljam), de akkor nem teszem lehetővé, hogy aki a zsidósághoz kötődik valamilyen formában, azt felvállalja.
Azzal, hogy lehetővé teszem, hogy valaki vállalja a zsidóságát, nem kényszerítem-e abba, hogy választania kelljen, mert nem teszem megfelelően lehetővé a választási lehetőséget a számára? Amennyire az erre vonatkozó cikkeket ismerem, a különféle zsidó szervezetek között sincs egyetértés abban, hogy „ki a zsidó”. És erre jön még az is, hogy magának a magyar államnak sincs erre hivatalos álláspontja. Nyilvánvalóan azért, mert ez a kérdés túlságosan bonyolult ahhoz, hogy könnyen (vagy egyáltalán) megválaszolható legyen.

4 megjegyzés:

  1. Zsuzsi, kérlek, magyarázd el nekem, hogy Kertész Ákos cikkében melyik bekezdés árulkodik a magyarság iránti féltésről és szeretetről?

    Most, a te bejegyzésed nyomán igyekeztem más szemmel elolvasni a nyílt levelét, de újra csak a gyomrom kavarodott fel. Biztos bennem van a hiba, hiába no, a klerikális, jobboldali neveltetésemet nem tudom levetkőzni.

    De tényleg hálás lennék, ha megvilágítanád esetleg más szemszögből is azt a bizonyos nyílt levelet.

    üdvözöl:

    Bodó Zsuzsi

    VálaszTörlés
  2. Szerintem alapvetően az a félelem okozza ezt, hogy Magyarországon előszeretettel fordítják ki a számokat és kölcsönöznek nekik ilyen-olyan jelentéseket vagy használják fel őket populista baromságokra, hangulatkeltésre, heccelésre, stb.

    Nyilván sokan féltek volna zsidónak vallani magukat, a jól ismert magyarországi közállapotok mellett. Még azok is, akik egyébként zsidónak tartják magukat és teljesen mindegy, hogy ki mit ért a "zsidó" elnevezés alatt.

    Innentől kezdve pedig egyrészt teljesen értelmetlen lenne egy ilyen kategória külön megjelölése, elvégre minek egy olyan csoportot megszámolni, amelynek tagjai félnek felvállalni az identitásukat, így feltehetőleg nem is fogják.
    Másrészt pedig - épp a felvállalók alacsony száma miatt - különféle hecckampányoknak adnának tápot, hogy "Minek kell párszáz/párezer ember kedvéért ennyi meg annyi pénzt az én adómból, blablabla", stb.

    Ugyanez a dilemma volt egyébként a regisztrált párkapcsolat esetében is; a legtöbb pár, a listázástól való félelmében nem mer regisztrált párkapcsolatot kötni, ebből pedig - a Magyarországa jellemző körkörös érveléssel - azt a következtetést vonták/vonják le sokan, hogy a melegek nem is akarnak házasodni, hiszen lám, csak párszáz ilyen kapcsolat jött létre.

    Ez lehet a gyakorlati oka annak, hogy elegendőnek tartották az identitás felvállalását a semleges "egyéb"-formában, azt talán nehezebb kiforgatni és arra hecckampányt, stb. építeni.

    Az "anonim módon kezelt adatok gyűjtése" pedig Magyarországon per definitionem egy vicc.

    VálaszTörlés
  3. Egyébként iszonyú, mennyire áthatja Magyarországot a félelem.
    A félelem az ilyen összeírásoktól, az ajánlott levelektől, az APEH-től, vagy "a hatóságtól", az ismeretlenektől, az "idegenektől", stb.

    Én alapvetően nem vagyok egy stresszelős típus, illetve sokáig azt hittem, hogy nem szoktam stresszelni, de miután leléptünk Magyarországról, pár hónappal később rendesen éreztem, hogy sokkal felszabadultam lettem, mint Pesten és volt bennem ott szorongás, de szinte észre sem vettem, annyira az élet része ott.

    Még Dublinban kérdezte az egyik ír spannunk, hogy mi lenne az a két dolog, ami szerintünk jellemző Magyarországra a szokásos gulyás, kalocsaiminta-típusú baromságok mellett.
    Nem volt könnyű erre válaszolni és végülis arra jutottunk, hogy igazából két dolog jellemző általánosan Magyarországra; a félelem és a bírság.

    Ezért is van begubózva ott mindenki, mogorvák és kegyetlenek egymással az emberek és ezért kell komolyan meggondolni, hogy érdemes, vagy szabad-e egyáltalán feltenni bárkinek is azt az egyébként civilizált országokban egyszerűnek számító kérdést, hogy az illető minek, milyen nemzetiségűnek tartja magát.

    Tiszta Hitchcock.

    VálaszTörlés
  4. Zsuzsi, ne haragudj, nem jutottam korábban gép mellé, most is csak röviden vagyok itt. Nekem úgy tűnik, hogy az egész cikk egyféle rájátszás az ady endrei „népostorozásra”. Amolyan „érted haragszom, nem rád”. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy az a bizonyos „genetikusan alattvaló” kitétel és az egész bekezdés nagyon szerencsétlen, és kifejezetten káros, azon túl, hogy rendkívül bántó. És abban sem vagyok teljesen biztos, hogy bölcs lépés-e egy magyar írótól mindezt nyílt levélben megfogalmazni, nem pedig valamilyen irodalmi műfaj keretein belül. Pontosan a reakciók miatt.

    Azt viszont nem értem, hogy jön ide a klerikalizmus.

    VálaszTörlés

nőnapi nemfogadalom