A piacon mindenki körbecsodálkozott, hogy mit keresek ott én ilyen korán (9-nél hamarabb általában nem jelenek meg), aztán jól felpakoltam mindenféléből. A hosszú bevezető lényege, hogy megtudtam a Nagy Alapvető Igazságot: az asszonyok sorsa a cipekedés. És ezután valami végleg megváltozott bennem. Dehogy a cipekedés és a gonosz, elnyomó hímsovén társadalom, egy francokat (mármint az is, naná, úgy általában folyton, de most nem ez jutott eszembe). Piacra járni nagyon is jó dolog, én kifejezetten szeretem egyedül művelni ezt a műfajt, valódi cipekedés esetén (15 kiló fölött) pedig ott a taxi, esetleg egy gyanútlanul erre látogató autós rokon.
Szóval ott tartottam, hogy valami végleg megváltozott bennem. És egyúttal végleg kinyitottam a szememet.
(kattints)
Rájöttetek?
Senki?
Na jó, elmondom. Az asszonyok. Értitek, én egy asszony vagyok. Nem nő, nem lány (ah, hamvas lánykorom, jól eltűntél az égi homályban), nem csaj vagy legalább nőci (na jó, ez vicc volt), nem-nem. Én egy asszony vagyok, akinek sorsa van. Fel vagyok asszonyosítva, muramista. Súlyos dolgok ezek, felebarátaim. Az asszonyok komolyak és cipekednek. Öblögetve, töltögetve, négyzetekre, köbgyökökre. A fronton is ott vannak.
Rám zúdult az asszonyság minden eddig olvasott asszociációja (Szabó Lőrinc hervadó asszonyai megvannak?), úgyhogy a piacról visszafelé nemcsak az eper meg a cseresznye húzta a biciklit, hanem az asszonyi sorsom is. Nesze nekem relax (ott van helyette a reluxa) és bárányszámolgatás – majd a naposcsibéket, azt. Valahogy becipeltem magammal az asszonyságot konyhába, leültettem szépen, de nem zavar sok vizet. Néha megkérdezem tőle, hogy érzi magát itt nálunk. „Nem panaszkodhatok” – azt mondja. „Tudja, a koromhoz képest...”
Majd igyekszem, hogy legalább nagyasszony legyek, ha már annyira kikupálódtam, hogy a kisasszonyságból kinőttem.
(Tanulság: addig jár a bölcsész a piacra, amíg asszony nem lesz belőle.)
Az baj, ha nagyon röhögök? :D Feldobtad a reggelemet (miután ugyan nem a piacra, de a közeli marhanagybótba mentem el reggel babakocsival súlyosbítva, teljesen átérezlek. Az én asszonyságommal egy a baj: üldögél, kérdezgetem, de nem csinálja az asszony dógát. Kénytelen vagyok helyette is megszakadni a háztartásba'. Ha esetleg kölcsönadnád a tiedet...).
VálaszTörlésÜdv: Söris