Ezen a héten megint kenyeret sütöttem. Nemrégiben belefutottam egy „sokmagos” kenyérbe, ami tényleg megfelel a nevének: sok mag van benne. Pontosabban kizárólag mag van benne. Sok. Végre, mondhatnám. Az eddigi magos kenyerek ugyanis tartalmaztak itt-ott magvakat, de túl sokat nem lehet kavarni egy lisztes-élesztős verzióhoz, mert lehúzza a kenyeret. A bolti magvas kenyér meg a tetején árválkodó néhány szem nyomorult tökmaggal pedig sosem hozott izgalomba. Még a pékségekben találhatóak sem. Na de ez...
Jó hír, hogy egy gramm liszt se kell hozzá, így a gluténérzékenyek is biztonságosan ehetik. Kelesztéssel sem kell bajlódni, mert élesztő sincs. Nem hagyományos kenyér, de nagyon jó kiegészítő lehet. Ráadásul pirítósnak is beválik.
Az eredeti receptet a The Bojon Gourmet blogon találtam (profi képek is ott), és a szerző engedélyével teszem közzé. A poszt végén a lehetséges módosításokat is megtaláljátok.
(A poszt folytatódik a kattintás után.)
Hozzávalók:
145 g napraforgómag
100 g szeletelt mandula
60 g hajdina
60 kölesmag
195 g rizspehely (az eredeti recept zabpelyhet ír)
85 g őrölt lenmag
30 g útifűmaghéj
35 g chiamag
2 kávéskanál só
40 g juharszirup
45 g olaj
450 g meleg víz
A napraforgómagot, mandulát, hajdinát és kölest szárazon megpirítom egy kicsit, hozzáadom a többi száraz hozzávalót, utána a juharszirupot és az olajat, végül pedig a vizet. Elképzelhető, hogy nincs szükség az összes vízre. A lényeg, hogy „formázható” legyen az eredmény. Ne túl nedves, de ne is morzsálódjon.
Egy püspökkenyérformába sütőpapírt teszek, belekanalazom a keveréket, belenyomkodom, és úgy formázom, hogy a közepe kicsit púpos legyen – szóval hogy úgy nézzen ki, mintha megkelt volna. Ez csak esztétikai kérdés, az ízén nem változtat. Letakarom, és szobahőmérsékleten legalább 2 órát hagyom pihenni. Az enyém 6 órát pihent. Előmelegítem a sütőt 200 fokra, és beteszem a kenyeret. Mivel hamar barnul, én alufóliával letakartam, és így sütöttem kb. 70 percig, az utolsó 10 percben pedig levettem az alufóliát. Ha kész, a formában hagyom kihűlni (legalább 2 óra), és utána szeletelhető (ne recés késsel, mert az szétforgácsolja).
Helyettesítések: az eredeti ugyan zabpelyhet ír, és a zab valóban gluténmentes, viszont avenint tartalmaz, ami kiválthat cöliákiás reakciókat, így én most ezzel a diéta elején inkább nem kísérleteztem. De aki tudja magáról, hogy gluténérzékenyként bírja a zabot, az nyugodtan készítheti azzal. A rizspelyhet a DM-ben vettem, Reisflocken a neve (aki még nem próbálta, annak mondom, hogy nyersen nem jó, mert kemény, de megszívja magát vízzel, és megpuhul), de szerintem lehet kölespehellyel is próbálkozni. A juharszirup ugyancsak a DM-ben terem, de ugyanennyi vagy kicsit kevesebb méz is tökéletesen megteszi). Melasszal nem próbáltam még. Egyébként a DM viszonylag jól felszerelt gluténmentes dolgokkal, szóval érdemes ilyen szemmel is körülnézni.
Ha nincs hajdina, vagy valaki nem szereti (van egy jellegzetes diós íze, és nem mindenki szereti), akkor ugyanannyi kölest kell tenni. Napraforgómag helyett mehet a tökmag is. A lényeg tehát az, hogy a kész keverék jól álljon össze, ne forgácsolódjon szét. A chia, a len és az útifű „kötőanyagként” működnek, ezek fogják összetartani a kenyeret. Ezeket ne spóroljátok ki belőle. A lenmagnál fontos a ledarálás (sima kávédaráló is megteszi), mert akkor fog „megkötni”. És ha már itt tartunk: létezik sárga lenmag is, ennek lágyabb az íze, és emiatt szívesebben használom. Bioboltban, Pesten az Ázsia boltban lehet kapni. Jó étvágyat!
Egy püspökkenyérformába sütőpapírt teszek, belekanalazom a keveréket, belenyomkodom, és úgy formázom, hogy a közepe kicsit púpos legyen – szóval hogy úgy nézzen ki, mintha megkelt volna. Ez csak esztétikai kérdés, az ízén nem változtat. Letakarom, és szobahőmérsékleten legalább 2 órát hagyom pihenni. Az enyém 6 órát pihent. Előmelegítem a sütőt 200 fokra, és beteszem a kenyeret. Mivel hamar barnul, én alufóliával letakartam, és így sütöttem kb. 70 percig, az utolsó 10 percben pedig levettem az alufóliát. Ha kész, a formában hagyom kihűlni (legalább 2 óra), és utána szeletelhető (ne recés késsel, mert az szétforgácsolja).
Helyettesítések: az eredeti ugyan zabpelyhet ír, és a zab valóban gluténmentes, viszont avenint tartalmaz, ami kiválthat cöliákiás reakciókat, így én most ezzel a diéta elején inkább nem kísérleteztem. De aki tudja magáról, hogy gluténérzékenyként bírja a zabot, az nyugodtan készítheti azzal. A rizspelyhet a DM-ben vettem, Reisflocken a neve (aki még nem próbálta, annak mondom, hogy nyersen nem jó, mert kemény, de megszívja magát vízzel, és megpuhul), de szerintem lehet kölespehellyel is próbálkozni. A juharszirup ugyancsak a DM-ben terem, de ugyanennyi vagy kicsit kevesebb méz is tökéletesen megteszi). Melasszal nem próbáltam még. Egyébként a DM viszonylag jól felszerelt gluténmentes dolgokkal, szóval érdemes ilyen szemmel is körülnézni.
Ha nincs hajdina, vagy valaki nem szereti (van egy jellegzetes diós íze, és nem mindenki szereti), akkor ugyanannyi kölest kell tenni. Napraforgómag helyett mehet a tökmag is. A lényeg tehát az, hogy a kész keverék jól álljon össze, ne forgácsolódjon szét. A chia, a len és az útifű „kötőanyagként” működnek, ezek fogják összetartani a kenyeret. Ezeket ne spóroljátok ki belőle. A lenmagnál fontos a ledarálás (sima kávédaráló is megteszi), mert akkor fog „megkötni”. És ha már itt tartunk: létezik sárga lenmag is, ennek lágyabb az íze, és emiatt szívesebben használom. Bioboltban, Pesten az Ázsia boltban lehet kapni. Jó étvágyat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése