A napokban betévedtem egy fehérneműboltba, és ha már ott voltam, gondoltam, körülnézek a pizsamák között. Nem, nekem nem kell se pizsama, se hálóing. Ki nem állhatom, hogy itt gyűrődik, ott nyom, amott csúszik fel, ott meg le, nem lehet benne kényelmesen forogni. De néha kell, ha az ember egy kiránduláson másokkal alszik egy szobában. A pólós tanácsokhoz lásd a fentieket. Meg egyébként is: hadd legyen már egyszer egy igazi női hálómicsodám, a használatát tekintve kitartana 20 évig. Hálóing kizárva, azzal ismeretségünk rövid és fájdalmas ideje alatt rendszeresen úgy ébredtem, hogy minden a nyakamban, én kitakarva, a többit nem részletezném. Szerencsére nem próbálkoztam vele közös szobában.
Alapvetően kétféle női hálóizé van. Van a halálszexi csipkecsoda – tudjátok, amiben állítólag hódítani kell és csábosan vonaglani – ami főleg műszálas csipkét (= viszket tőle az ember kegyetlenül) jelent. Bár lehet, hogy ez is azt a célt szolgálja, hogy a viselője minél hamarabb meg akarjon szabadulni a ruhadarabtól. Nem tudom, próbált-e már valaki ilyesmiben aludni. Mivel falatnyi méretű, ezért melegítő funkciója elhanyagolható, viszont annál kényelmetlenebb (legalábbis nekem). Plusz a viszketés. Van nem viszketős is – persze sok pénzért (azt meg inkább egyébre költöm). De ha meg pusztán az a célja, hogy mihamarabb lekerüljön az emberről, vagyis hogy lekerítsék róla, mert ugye a cél az, hogy elcsábítsuk vele az embört, akkor meg végképp nem értem, hogy eleve minek. Hogy addig is zavarjon? Igaz, én rendkívül alacsony mintával dolgozom (aki erre beböki, hogy ezt nevezik elhanyagolhatónak, azt ünnepélyesen megharapom jól látható helyen, aztán lehet magyarázkodni), de nem igazán látom a létjogosultságát egy olyan ruhadarabnak, amit tulajdonképpen azért kell felvenni, hogy aztán gyorsan lehámozzák az emberről. Illetve halálszexi csipkecsodát nem feltétlenül jó ötlet felvenni olyankor, amikor esetleg mások is látják az embert, akikkel nincsen ilyen értelemben közeli kapcsolatban.
A másik verzió a Micimackós és egyéb rajzfilmfigurás vonulat, lehetőleg lompos kivitelezésben, poláranyagból. Túl azon, hogy én felnőtt nőn kissé infantilisnek tartom a rajzfilmfigurát, ez még csak-csak megtenné – de csakis és szigorúan ilyen alkalmakkor. Otthon ugyanis halálra röhögném magam a tükör előtt. De ez is túl meleg, ráadásul bő stb. Tudjátok. Vagy van az egyszerűbb verzió, annak meg a nadrágjai olyan egyenes, kemény anyagból készültek, hogy otthonra sem viselném, nemhogy aludni. Vagy csak én terülök el álmomban, mint egy béka? Valaki nem tervezne normális pizsamát nőknek?
Szóval egyelőre marad a boxer + testhez álló felső. És a kíváncsi tekintetek, hogy akkor mégis mi van ott.
