Egy hete derült ki, hogy cöliákiás vagyok. A kedvetekért nevezzük lisztérzékenynek, de csak most az egyszer, aztán majd elmondom egyszer, hogy miért pontatlan ez a megnevezés. És hogy elmondjam, hogy mi okozta nálam a (nagyon hosszú) naplóírás által: tudom, hogy nagyon szerettek engem, és én cserébe szeretném elmondani nektek, hogy ez számomra mivel jár. A gluténmentes étrendet egész életemben tartani kell, de erre most rájön egy ideiglenes laktózmentes étrend is, mert a cöliákia miatt másodlagos laktózintoleranciám is van. Mielőtt még rettenetesen megijednétek: nincs nagy baj. Eddig volt a baj. Vashiány, rosszullétek, reflux, mindenféle emésztőrendszeri „történések”, nagyon lefogytam – nem sorolom tovább. A diétától megoldódik a felszívódási zavar, és valószínűleg javulni fog a pikkelysömöröm is, és még az is megtörténhet, hogy néhány hónap múlva rám sem ismertek, mert a szokásos Hófehérke helyett egy pirospozsgás menyecske jön majd veletek szembe az utcán.
Szeretném nektek elmondani, hogy ne bántódjatok meg, ha nem kóstolom meg a csak nekem sütött tortát, ha nem kérek a csokitokból, vagy ha ezentúl féltékenyen őrzöm a külön tálba kitett guacamolét, és nem engedem, hogy normál tortillachipset mártogassatok bele – az enyémből természetesen kaphattok, jó az én szívem. Glutén sajnos nemcsak a kenyérben van, hanem rengeteg feldolgozott élelmiszerben is, ráadásul aki otthon nem gluténmentesen étkezik, az minden igyekezete ellenére is „begluténezheti” az ételt keresztszennyeződéssel, így a legfontosabb, hogy erre odafigyeljek (pl. nem elég önmagában a kukoricadara, ha olyan malomban őrölték, ahol kalászos gabonát is őrölnek, de a süteményekhez is új gyúródeszkát és nyújtót kell használni). Ha mégis szeretnétek nekem (vagy az ugyancsak cöliákiás rokonotoknak, ismerősnek) ételt ajándékba adni, aminek én nagyon fogok örülni, hiszen a hasamat továbbra is szeretem, akkor engedjétek meg, hogy ebben segítsek nektek.
A legegyszerűbb és legegészségesebb, ha friss gyümölcsöt vagy zöldséget vesztek. A rostra úgyis szükségem van, lelkes kecske is vagyok. De ehetek színhúst, tejtermékeket és érlelt sajtokat (pl. egy kétéves parmezán tökéletesen megfelel ennek a kritériumnak), és mindent, aminek a címkéjén szerepel, hogy gluténmentes (azaz nyomokban sem tartalmazhat glutént). Az olajos magvakat és az egyéb, glutént természetes módon nem tartalmazó „izéket” (a kölestől kezdve a gesztenyén át a quinoáig) önmagukban vagy lisztnek megőrölve is fogyaszthatom. Magyarországon fel kell tüntetni a termékeken az allergéneket, így amin szerepel, hogy glutént (búza, rozs, zab, árpa) tartalmaz, azt nem ehetem meg. Ehetek például szárított sonkát és a Levoni által készített Romagnola kolbászt is. Továbbra sem fogok Milka csokit enni (eddig sem szerettem, úgyhogy nem nehéz a szívem), viszont Tobleronét ehetek, abban nincs glutén. A tejcsokis Tobleronét pedig nemes egyszerűséggel laktázenzimmel fogom belakmározni. És bort is ihatok.
Latiatuc feleym ʒumtuchel, hogy egyszerű dolog ez. Ne aggódjatok értem, most végre jól leszek, mert kiderült, hogy mi a baj. Kétségtelenül hiányozni fog a rozskenyér és a házi durumdarából készült tészta meg a francia bagett is. A többiért nem kár. De nem baj, majd az orvosira készülő unokahúgomat arra fogom biztatni, hogy kutassa ezeket a betegségeket, és fejlesszen ki rájuk gyógyszert. No meg kutasson ki valami aromát, amit belecseppentek a tésztába, és rozsízű lesz a kenyér, és durumdaraízű lesz a tészta.
Most pedig megyek, mert a konyhában vár rám néhány gluténmentes liszt és az aszalógép, amivel házi crackert, vékony kenyeret és mindenféle egyebeket fogok készíteni. Izgalmas új időszaknak nézek elébe, hiszen megint kísérletezhetek a konyhában: örüljetek velem együtt.
baudolinA
