(scroll down for English)
Nna. Kezdődött a nap zuhogó esővel (utazáshoz ideális), aztán késtek a vonatok, aztán megint késtek a vonatok (több panaszt a mávra ne halljak, halljátok-e), aztán lehalt a megrendelő szervere (kérik a fordítást megint, persze sürgősen, én laptopról (közben dolgozom egy másik fordításon), szakadozó nettel, Amer a vonal másik végén levelet ír, fordítást csatol), aztán egy másik megrendelő visszaír, hogy volt egy hiba, ránéznék-e, aztán egy újabb fordítás, hogy vállalom-e (időben belefér szerencsére), aztán még kettő, aztán még csak ezt az egy mondatot ugyammá nézzem meg gyorsan. Közben átszállás, újabb utasítások diktálása telefonon (igen, Amer, tudom, ne főnökösködjek annyit, hihi), van még 20% az akkuban, gyors hajrá. Háromnegyed hat, megérkezik a vonat. Ja, mikor tudom megnézni azt az izét tageditorban? De úgy, hogy holnap reggelig. Ja, a laptopon valamiért nem akar elindulni (telepítő most pont nincs itt). Hosszas keresgélés után feladom-feladjuk, távsegítséggel hozzáférek az otthoni géphez, megcsinálom. Ja, átolvasni a leadandót, az is megvan, leadom.
Ja, és hívtak egy magyar számról, jut eszembe. Írjatok, ha ti voltatok.
Azt hiszem, ezt úgy hívják röviden, hogy ez nem az én napom volt. De legalább sztéket vacsoráztam rúmszervisszel (nem, a rúmszervizelőt nem ettem meg, bár elég éhes voltam), és még csak nem is szégyellem magam (a többi gluténes volt, eskü). Lehet, hogy az éjszaka sem lesz az enyém?
(Mondjuk ez az örökös vonatkésés ebben az egyébként rendkívül akkurátus és precíz országban nagyon fura. Néha szórakoztató, máskor meg csak idegesítő.)
Soooo. The day started with rain (ideal if you travel), then the trains were late, then they were late again (Hungarians: no more complaints about the Hungarian railway company, do you hear), then the server of a client just died ('please send the translations again asap', me from the laptop (while working on another translation), internet is breaking up, Amer writing a letter on the other end of the line, attaching translation files), then another client writes about a mistake, can I take a look at it, then another translation request (deadline is okay, luckily), then two more, then just look at this one sentence please. Meanwhile I am switching trains, giving new instructions on the phone (yes, Amer, I know, I shouldn't boss you around so much, hehe), 20% left in the battery, last hurrah. 17.45, train arrives. Oh, and when can you look at that thing in tageditor? Oh, and until tomorrow morning. Oh, and it doesn't start on the laptop for some reason (no, I don't have the installation files for now). After looking for it for too long, I give up, we give up, I remotely access my home computer, done. Oh, and proofread that translation for tomorrow. Done. Oh, and a Hungarian landline called. Was it any of you?
I guess this is when people say that this was not my day. But at least I ate a steak with room service (no, I didn't eat the guy, although I was pretty hungry), and I am not even ashamed of it (the rest of the food on the menu was glutenous, I swear). Maybe this night will be the same?
(Okay, this eternal delay on the railway in this otherwise precision-oriented country is pretty strange. Sometimes it's funny, other times it just drives me mad.)
