de tényleg. A munkám eleve home office, szóval ez a része már akkor nem hatott meg (volt már benne gyakorlatom), gyerek nincs, gond nélkül tudunk úgy vásárolni, hogy két hétre előre. Ha kilépek a lakásból, rögtön FFP2-es maszk van rajtam (nem kötelező mindenhol, de sokkal egyszerűbb így, mint húzogatni, rakosgatni stb.). A rendeléssel érkező dobozokat lefújjuk fertőtlenítővel. Egy éve kizárólag ugyanazzal a három emberrel érintkezem (a saját háztartáson kívül). Egy éve nem láttam a családomat, és még egy darabig nem is fogom. Tömegközlekedéssel sem járok már.
Természetesen sehol nem voltunk az elmúlt egy évben, se nyaralni, se hétvégére, semmi. Mondjuk van benne rutinunk, 2015 óta vagyunk együtt, azóta még nem tudtunk kettesben elutazni valahova. Valami mindig volt. Az első két évben a menekültügyi eljárás, az egzisztenciateremtés, a kapcsolatunk megalapozása, meg persze a hiányzó útlevél. Annak az elintézése is elvitt bő másfél évet. Aztán amikor végre lett útlevél (2019 elején úgy, hogy még másfél év volt a lejáratig), lett vele covid is. Tavaly szeptemberre terveztünk egy esküvőt, hát az ugye úszott, és egyhamar nem is lesz belőle semmi (próbáljatok polgárháború ÉS járvány idején szír útlevelet hosszabbítani – esélytelen).
Fegyelmezetten, zokszó nélkül betartok minden előírást. Nem minden intézkedéssel értek egyet – itt most teszteléssel egybekötött részleges lazításra készülnek, miközben a 7 napra számolt érték jelenleg 156,6, ami azt jelenti, hogy 7 nap alatt 100 000 lakosra vetítve ennyi új megbetegedés van (Duisburg lakossága 491 000 körül van). Elvileg a három napig tartó 100-as incidencia elég a vészfék teljes behúzásához, de most két új forgatókönyv van: 1. lezárás, 2. részleges nyitások gyorsteszttel. A szívem szerint lezárnék mindent, de az is nyilvánvaló, hogy azt sem lehet sokáig csinálni, hogy folyamatosan zárva tart minden, mert előbb-utóbb még többen mennek csődbe, veszítik el a munkájukat stb. Szóval lavírozni próbálnak, hol sikeresebben, hol kevésbé, és részben az állampolgárok lelkiismeretére és felelősségtudatára bízzák a többit – mert nem is tehetnek mást. És ez még mindig elég jól működik. Az oltásokkal viszont nagyon lassan haladnak – amit szerintem elsősorban a németek "rendnek kell lenni" mentalitása okoz, és ez válság idején akadályozza a gyors reakciót.
Közben leszállt Mallorcán hatvan repülő, benne 12 német városból vannak turisták. Miután a német kormány is külön kérte őket, kvázi könyörögve ("dringend gebeten"), hogy attól még, hogy szabad menni, ha nem muszáj, azért mégse menjenek. Értem én a mentális egészséget, a "nem voltam sehol az elmúlt másfél évben" érzést, igazán.
Koronaügyben mi nagyon szabálykövetők vagyunk. Szívunk is miatta rendesen.
hogy lehetne a női egyenjogúság ünnepe. Ehhez képest jött a patriarchátus (ami egyébként a férfiaknak is rossz ám, csak még mindig több az előnyük belőle általában, mint a nőknek), csinált belőle bazári cirkuszt 3 szál nárciszért, ha pedig a nők szólnak, hogy ööö, izé, üvegplafon, inkább megbecsülést és egyenlő béreket szeretnénk, meg lehetőleg kevesebb áldozathibáztatást, akkor nyilván elrontják az ünnepet (azt a napot, ami róluk szól elvileg, amit pont „értük” ünnepelnek, értjük ugye?), és egyébként is biztosan bajszos feministák, akik nem is szőrtelenítenek. Olyan szép kerek ez így.
