Besurrant, elkapta, vitte

Október 23-án hajnali negyed hat óra tájban arra ébredtem, hogy recseg a padló. Aki kettesben hál, rögtön a másikra gyanakodik. De ha a másik ott szuszog a válladnál, akkor végigfut rajtad a hideg. Rajtam legalábbis végigfutott. Nem tudom, hogy elért-e a lábujjamig, mert alig néhány tíz másodperc telt el, és kiugrottam az ágyból. Füles velem együtt. Újabb 20 másodperc, mire kiderült, hogy eltűnt az a bőrtáskám, amit 20-án vettem a budai vásárban. Benne a pénztárcámmal. Miközben magamra kapkodtam a ruháimat, odakiáltottam a még kába jobbik felemnek, hogy gyorsan tiltassa le a bankkártyámat. Én pedig rohantam a tolvaj után. Mint kiderült, feleslegesen: úgy eltűnt, mint a kámfor. Dolgozott bennem az indulat, puszta ököllel is nekimentem volna. Bár lehet, hogy nekem jobb, hogy nem értem utol...

Rendőrséget hívtunk: jött a  járőr meg a helyszínelő. Mint egy rossz amerikai sorozatban, csak éppen velem történt meg. Hatkor visszafeküdtünk, hátha el tudunk aludni. Én akkor kezdtem el reszketni, addig elég jól viseltem mindent. Belegondoltam, hogy mi lett volna, ha mondjuk kés van nála. Vagy gázspray. Vagy többen vannak. Vagy nemcsak lopni akarnak. Úgyhogy félpercenként elbőgtem magam, remegtem, szóval nem voltam szalonképes állapotban. Szegény Füles alig tudott megvigasztalni.

Amiket ellopott: karóra (karácsonyra kaptam két éve), bankkártya (azonnal letiltattuk), diákigazolvány+BKV-bérlet (ez még néhány kör lesz), román személyi igazolvány (ez lesz a legérdekesebb, mert haza kell utaznom), telefon (semmi extrát nem tud, csak csengetni és sms-t küldeni, de a számok...), lakáskulcs (másnap zárcsere), tolmácsjegyzetek (ez csak nekem volt érdekes, ő valószínűleg csodálkozott egy sort). Arra viszont nem emlékszem, hogy nálam volt-e a tolmácsképző jelenléti naplója – mert ha igen, akkor annak is kampec.

Nem tudjuk, hogy jött be. Vagy nyitva maradt véletlenül az ajtó (ez nem nagyon valószínű, mindig ellenőrizzük), vagy pedig finomnyitással megoldotta a kérdést. Régi zár, nem nehéz. Most újat tettek fel, s lesz még más is. Pl. szélcsengőt szerelek az ajtó fölé. Ezúton értesítek mindenkit, hogy ha nem (én) veszem fel a mobilomat, ne csodálkozzanak. És kérek szépen minden rendes embert, hogy küldje el nekem a mobilszámát emailben. Amint lesz új számom, körbeírok. 

Olvasói preferenciák a Partiumban

Édesanyám meséli: sokan – saját bevallásuk szerint – azért olvassák szívesebben a Reggeli Újságot, mert jobban lehet vele ablakot pucolni, mint a Bihari Naplóval. Azt is megtudtam, hogy ha vizes dunsztban akarom tartani a birsalmakompótot, akkor erre a Nők Lapja nem megfelelő. Nem mintha járatnám. De ezek szerint a HVG és a Magyar Narancs is alkalmatlan. Sőt: poharakat stb. becsomagolni is a nagyméretű lapok a legjobbak. Lehet, hogy ezek miatt átíródnak a 19. századról szóló olvasáskutatási ismereteink is?

Mindenesetre ezentúl megpróbálom a lapok vastagságából megállapítani, hogy a Vasárnapi Ujság alkalmas-e a fenti műveletek elvégzésére, illetve (a célközönséget figyelembe véve) milyen mértékben változott a népszerűsége? Ezentúl kitérek arra is, hogy milyen összefüggés állapítható meg a lapok népszerűsége, célközönsége, formátuma és papírminősége között. Most már értem, hogy Meltzl lapja, a poliglott Acta Comparationis Litterarum Universarum nem azért bukott be, mert megjelent egy másik, jobban finanszírozott és jobb marketinggel rendelkező berlini kiadvány, hanem mert a formátuma alkalmatlanná tette a befőttesüvegek csomagolására...

Székely navigáció, GPS

Kicsit belefeledkeztem a zéletbe, a szó szoros értelmében elsodort a pénzügyi válság (crise financière), meg a kintlévőségek (créances), a mérlegek (bilans), államadósságok (dettes publiques) meg az összes többi izé. A lényeg az, hogy ma felfedeztem, hogy a bátyám híres ember lett. Nem ám Küroszi Theodorétosz vagy egyéb ó- és újgörög egyházatyák miatt, hanem azért, mert székely GPS-navigációt készített. A netes autózós fórumokon már tapasztalatokat is írtak róla.  Ilyenek vannak benne, hogy „fordulj vissza, míg jó dógod van, a nagyanyád keservit”, „fordulj sze' balra, tá”. Nekem az tetszik a legjobban, hogy: „esmen másfelé csángálsz, úgy-é?” Ez volna az off route székely verziója. Egyébként feltöltöttem a netre, akit érdekel, az innét letöltheti. Most már csak GPS-t meg egy autót kell vennem. Addig is az mp3-as lejátszómon belehallgatok néha. Nehogy rossz irányba sirüljek, he.