A szavazati jogról

Olvasom a blogokat, újságcikkeket a kettős állampolgárságról. Az egyik jobbról uszít, a másik balról. Az egyik szavazógépnek néz, a másik román szavazógépnek néz. Hogy nehogymá' az döntsön Magyarország jövőjéről, aki nem él itt életvitelszerűen, és nem fizet itt adót, és a nép megmondta 2004-ben azon a bizonyos (gusztustalan) népszavazáson. Tessék mondani, a sok kivándorló és életvitelszerűen más országban élő és adózó magyar állampolgártól mikor veszik el a szavazati jogukat? Tőlem egyébként nem kell tartani, egyelőre inkább maradok román állampolgár. Ott sincs kire szavaznom, itt sem volna. De utálni mindenhol szoktak. Ez is valami.

Most akkor...

sírjak vagy nevessek azon, hogy vannak emberek, akik olyannyira kiszámíthatóak, hogy az órámat igazíthatnám hozzájuk? A síráshoz előbb el kellene kámpicsorodni, könnyeket potyogtatni, figyelmet felhívni magunkra a hangos zokogással, esetleg a csendes (de azért megfelelően feltűnő) elvonulással, vigasztalhatatlannak lenni legalább néhány percig, szóval macerás, na. Nekem pedig inkább jókedvem van az utóbbi időben.

Napi marhaság

A hazug kutyát [lásd még: hazudsz, (gyaur) kutya!] könnyebb utolérni, mint a sánta embert. A sánta hazugról (hazug sántáról) és a kutyafejű tatárokról nem is beszélve.

Hogy miért nincs két életem?

Mert sokszor még ez az egyet is túl soknak érzem.

Mai „olvasmányélmény”

A szüfrazsettek hibásak mindenért. Ezek a mai nők folyton meg akarják valósítani magukat, erőszakosak, nagyravágyóak, a gyerekek rovására tanulnak és dolgoznak. Elnőiesítik a férfiakat (ne mondja, komámasszony), akik rózsaszínű inget hordanak (ó, irgalom atyja, ne hagyj el, róóózsaszííínűűűűt???), beretválják a hónyukat is, s az elvetemültebb fajta a mejjit is megtépi (bezzeg az én Józsim milyen jó szőrös), s olyan izé, na, tuggya na, valami metró... meg valami szex is vót benne, hát olyanok lesznek, na (hijnye, azt a szentségit neki, hát ezért jár folyton metróval ez a Jóska?).

Aszexuálisak (hííí, ez milyen csúfokot mond, he), s megy tönkre a drága fiatalság ebbe a sok akaratos fehércselédbe, akik nem akarnak megülni otthon a valagukon, s meleg vacsorát adni az uruknak. Nem jó világ az mán, ahun a férfi hordja a pirosat, s a nőnek nincs kiszedve a szemöldöke, én azt mondom.