Történések

Az a helyzet, hogy mostanában nem történik semmi. Mármint de, rengeteg minden történik, de van olyan, amiről nem érdemes írni, aztán van olyan, amiről nem akarok írni, és van olyan, amiről nem tudok írni. Amiről pedig tudnék és lehetne is írni, arról nincs kedvem. Úgyhogy inkább megvárom, amíg olyasmi történik, amiről érdemes, akarok és tudok is írni. És még kedvem is lesz hozzá. Sokat akar a szarka, mi?

A bikavér után

Na jó, a címben egy kicsit tódítottam. Ugyanis nem ittunk bikavért. Már hallom is az egri lokálpatrióták felhorkanását: hogyhogy nem ittak bikavéééért? Hát úgy, hogy ittunk helyette kadarkát, egri leánykát, traminit. Még egy jégbort is megkóstoltam – tényleg csak pálinkáspohárnyit lehet belőle inni, annyira édes.

Szóval Egerben voltunk. Kezdtük a várral. Vármúzeum, naná. Szépen berendezett, bejárható méretű, rengeteg érdekességgel. Mostan szemeskályhákról álmodom. A kazamatákat is érdemes megnézni, bár az idegenvezetés lehetne informatívabb. A képtár kimaradt, Gárdonyi szülőháza is. Volt helyette minaret és Marcipánia - utóbbit melegen ajánlom, azóta is szedjük össze az állunkat a földről. Kopcsik mestercukrász valóban megérdemli a hírét.

Vasárnap a „szokásos” Bazilika–belváros–érseki pincerendszer (2012-re terveznek kiállítást is, mint azt az idegenvezető – aki előszeretettel szapulta a mai rohanó világunkat – elmondta) sétafika után az érseki kertben rendezett vásárban bámészkodtunk egy sort. A bámészkodás vége egy kicsi kakukkfüves sajt és repceméz lett. Aztán a Szépasszony-völgy. Nice woman valley névre keresztelték a táblán, mi pedig kicsit rosszmájúan vihogtunk rajta. Bár nájsz vumenek is voltak ott, hanem a pincészetek... Meg a még nájszabb pincemesterek... Az az érzésem, hogy nem utoljára voltunk ott.

Napi marhaság – a csontvázakról

A szekrényből kieső csontvázak ellen nem használ a lelki krematórium. Rozsdamentes lakat kell hozzá, a kulcsot pedig a biztonság kedvéért veszítsük el valahol.