A bikavér után

Na jó, a címben egy kicsit tódítottam. Ugyanis nem ittunk bikavért. Már hallom is az egri lokálpatrióták felhorkanását: hogyhogy nem ittak bikavéééért? Hát úgy, hogy ittunk helyette kadarkát, egri leánykát, traminit. Még egy jégbort is megkóstoltam – tényleg csak pálinkáspohárnyit lehet belőle inni, annyira édes.

Szóval Egerben voltunk. Kezdtük a várral. Vármúzeum, naná. Szépen berendezett, bejárható méretű, rengeteg érdekességgel. Mostan szemeskályhákról álmodom. A kazamatákat is érdemes megnézni, bár az idegenvezetés lehetne informatívabb. A képtár kimaradt, Gárdonyi szülőháza is. Volt helyette minaret és Marcipánia - utóbbit melegen ajánlom, azóta is szedjük össze az állunkat a földről. Kopcsik mestercukrász valóban megérdemli a hírét.

Vasárnap a „szokásos” Bazilika–belváros–érseki pincerendszer (2012-re terveznek kiállítást is, mint azt az idegenvezető – aki előszeretettel szapulta a mai rohanó világunkat – elmondta) sétafika után az érseki kertben rendezett vásárban bámészkodtunk egy sort. A bámészkodás vége egy kicsi kakukkfüves sajt és repceméz lett. Aztán a Szépasszony-völgy. Nice woman valley névre keresztelték a táblán, mi pedig kicsit rosszmájúan vihogtunk rajta. Bár nájsz vumenek is voltak ott, hanem a pincészetek... Meg a még nájszabb pincemesterek... Az az érzésem, hogy nem utoljára voltunk ott.