melynek elbágyasztó súlya nyom

„Elbágyadt: nagy teher huzásában elbágyadt ló, ökör. Elbágyadt gyalogutas.” (Czuczor-Fogarasi) Szegény Sziszüphosz. Hiába bágyad el a kőgörgetésben, újra és újra neki kell veselkednie. Az élete értelmetlen sorozatok örökös megismétléséből áll. Talán ez a legnagyobb kiróható büntetés: amikor úgy kell élni, hogy pontosan tudom, mi fog következni, és hiába ismerem a terepet úgy, mint a tenyeremet, nem tudom megállítani a lezuhanó sziklát. Hiába lát Sziszüphosz a jövőbe, ha az egyúttal a múltja és a jelene, és nem tud rajta változtatni, mert nem tudja nem görgetni a követ. Kifogott rajta Hasfelmetsző Zeusz. Feladat, ami teher. Terhes feladat. És nincs vége soha. Az örökkévalóság mint büntetés, az istenség a markába nevet. Sziszüphosznak még csak a halál ajándéka sem adatik meg. Nem állhat a szikla elé, hogy agyonzúzza. Szegény Sziszüphosz. Átöleli a szikláját, és megy felfelé a hegyen. Meggörnyedve, beletörődve, a halált vágyva, remény nélkül.