A kétségbeesés ott kezdődik, amikor az ember úgy érzi, hogy a gyom már a lelkét is felverte.
Amikor rendszeresen azzal álmodik, hogy karddal próbálja elpusztítani a fojtogató indákat. Amik persze állandóan újranőnek, mint a mesében. Csak itt nincs a végén semmi jutalom, hacsak nem az, ami a boldog Sziszüphoszé is. Mert csak egyetlen igazán komoly filozófiai kérdés van: az öngyilkosság.
(Kedves olvasóim, ne legyetek pozitivisták. Ez a poszt nem rólam szól. Vagy nem most szól rólam. Vagy nem így. De szól valakiről, valahogyan, valamikor.)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Néhány éve úgy ünneplem meg a nőnapot, hogy ezen a napon külön figyelek arra, hogy tegyek valami ténylegeset a nőtársaimért. Adományt küldök...
-
in the workplace, and it just hit me: they talk about „ethnic origin”, „ethnic group” etc. The term is supposed to be PC, and raise awarenes...
-
Miután összevissza tanakodtak az AstraZeneca ügyében (felfüggesztették az oltást, aztán mégis, aztán csak fiatalabbak, aztán mégse), most az...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése