"A nők az önmegvalósítás, emancipáció mellett elfelejtenek gyereket szülni."
"Majd ha mindenki megszülte a maga két-három vagy négy gyerekét, akkor mehet
önmegvalósítani meg emancipálódni."
"Talán az anyáknak vissza kéne térniük a gyereknevelés mellé, szülni két-három
vagy inkább négy-öt gyereket, és akkor lenne értelme annak, hogy jobban
megbecsülnék egymást, és fel sem merülhetne a családon belüli erőszak."
"Az asszonyoknak, a hölgyeknek a legfontosabb hivatásuk, hogy gyereket szüljenek!"
Ha most felhívom a figyelmet arra, hogy ezeket a mondatokat férfiak ejtették ki a szájukon, akiknek nemhogy a szülésről, hanem egy nyamvadt menstruációról sincs fogalmuk, akkor én leszek a zsíros hajú, elnyomó gonosz feminista. Ha esetleg még azt is hozzáteszem, hogy a reprodukciós szerveim használatáról kizárólag én döntök, akkor férfigyűlölő is vagyok.
Az emancipáció feledékenységhez, egymás meg nem becsüléséhez és családon belüli erőszakhoz vezet a fentiek alapján. Merugye bezzeg régen nem volt ilyesmi, a nő tudta, hol a helye, mi a szerepe. És természetesen a nők tehetnek arról, ha esetleg megverik őket. Arról pedig mélységesen hallgat mindenki, hogy a CSBE nem kizárólag (bár többségében) nőkre irányul, hanem az elszenvedői között rengeteg a gyerek, idős ember, ritkábban pedig férfiakat is érint. Szóval mindenkit. De nem, végre lehet egy kicsit gonoszfeministázni, hülye az, aki kihagyja ezt a kínálkozó alkalmat.
A kedvenc érvem, hogy ha mégis bekerülne a Btk.-ba, akkor majd ezzel jól visszaélnek a gonosz nők. Tényleg, teljesen valószerű, hogy normális párkapcsolatban élőként ma szándékosan nekimegyek az ajtófélfának (esetleg jól összeverem magam), majd elmegyek a rendőrségre feljelentést tenni. Mindezt egy olyan országban, amelyikben a társadalom java úgy gondolja, hogy a nemi erőszak kiprovokálható öltözködéssel, kihívó viselkedéssel, így ne csodálkozzon az a nő, ha erre a ledér viselkedésre az a válasz, hogy az akarata ellenére megdugják. Ezen érvek hangoztatóiban fel sem merül, hogy ez a feltételezés mennyire sértő a férfiakra nézve.
A nemi erőszak elkerülhető volna, állítják, ha a nők nem járkálnának éjszaka mindenfelé. Nem számít, hogy a statisztikák szerint a nőket leginkább ismerősök, rokonok bántalmazzák, az éjszakai utcai rablások elszenvedői pedig férfiak. Nekik mégsem mondja senki, hogy ne járkáljanak este 9-kor egyedül az utcán, pedig nagyobb veszélyben vannak. Gyakorlatilag szociális csadort húznának a nőkre (már megint): szüljön legalább 4-5 gyereket (a hazának, naná, ki másnak), ne akarjon önmegvalósítani meg egyenlő jogokat és bérezést, őrizze a családi tűzhelyet (főleg este 8 után), s engedelmesen tegye szét a lábát, ha a ház ura ezt kívánja meg. Esetleg szalagot is tehet a hajába, hogy csábítóbb legyen.
Normális országban a fent idézett kijelentések el sem hangozhatnak kultúrlény szájából. Normális országban ha egy politikus ilyent kiejt a száján, másnap nyüszítve mond le. Normális országban ennek a kérdésnek a tárgyalását nem éjjel háromra teszik (mert nincs akkora súlya ugye), és a képviselők jelen vannak. Normális országban nem elhatárolódás van, hanem nem engedik az ilyen alakokat felszólalni a saját párttársai (ideális esetben be sem kerül a parlamentbe), nemhogy utána megvédenék. És itt nem pusztán azzal a hat képviselővel van baj, hanem mindazokkal, akik ezt szó nélkül nézték, és tevékenyen részt vettek ennek az eltussolásában.
"a politikus [ti. Varga István] tiszteli a nőket, neki mindig előre köszön, előre engedi az ajtóban"
Szívesen lemondok erről a semmitmondó, üres gesztusról cserébe egy normális parlamenti vitáért.
