Azok a bámulatos, rettenetes szavak

Sosem gondoltam volna, hogy valaha nehézségként érzékelem majd, hogy a szavak engedelmeskednek nekem. Hogy valaha azt fogom kívánni, bár ne tennék. Hogy vágyni fogok arra, hogy gúnyosan szemberöhögjenek, és maguktól íródjanak le a papírra, akár az akaratom ellenére is. És én csak tehetetlen szemlélő legyek. Hogy ők történjenek meg velem, ne én történtessem meg őket.

Ez a szakmám. Igazságügyi orvosszakértő akartam lenni sokáig, most szövegeket boncolok. Gondolatokat vágok fel értelmes egységekké, mondatokká formálom őket. Szép, kerek, logikus szöveggé. Mint ez a poszt is. Nagy kezdőbetű, szórend, mondatvégi írásjel. Dolgozni csak pontosan. Ahogy az a szerencsétlen, skizofréniás, csodálatos Költő mondta. Ki volt írva az osztály falára: kék gyöngybetűk vonalazott kartonpapíron. A széle kissé rojtos volt már. (Szemben vele a Gonosz Cipész 25 évvel korábbi képe - dermesztő vigyor az arcán.) Mementó elsősöknek. Vajon Ő hogy engedte el úgy a szavakat, hogy utána maguktól menjenek vissza hozzá?

A szavak bámulatosak. Elrejtenek, megvédenek. Falat emelnek körém, ha akarom.
A szavak rettenetesek. Elgáncsolnak, megsebeznek. Falat emelnek körém akkor is, ha nem akarom.

Tudom úgy használni a szavakat. Profi felhasználó vagyok. Ezt tanultam meg a leghamarabb. Hamarabb tudtam írni-olvasni, mint önállóan felöltözni. És most jutottam el ahhoz a határhoz, amin túl nem segítenek a szavak, és fogalmam sincs, hogy mit kellene tennem. Kell-e egyáltalán tennem valamit. Történetekben beszélek. Összefüggően, sorban haladva, a mondandót felépítve, mindent átgondolva, megfontolva, átlátva. Értem a történetekben az összefüggéseket, a motivációkat, mindent értek. És nem elég.

Eddig azt hittem, csak a szavaim vannak. Most kell rájönnöm, hogy már azok sem.

Átlagos nap

Összeszedte a kiteregetett ruhákat, elmosogatott, felporszívózott, feltörölte a földet, megfőzte az ebédet, beindította a mosógépet. Üzenetet hagyott a hűtőszekrényen, hogy ki kell teregetni a ruhákat. Puszi: anya. Megfésülködött, felöltözött, magához vette az altatóit, és kilépett az ajtón.

Két idézet

„2013 az autonómia éve lesz – mondta Zatykó Gyula.”

Már csak azt kellene tisztázni, hogy kinek az autonómiájáról beszélnek, mert nekem úgy tűnik, hogy megint nem arról, amiről kellene.

„Mesterházy Attila az MSZP nemzetpolitikájának alapelvei között említette, hogy nem kívánják exportálni a magyarországi politikai vitákat.”

Engedélyt kérek felröhögni.