Többen kérdezték már a menekültkérdés kapcsán, hogy „miért”. Miért gondolom azt, amit, és miért teszek úgy, ahogy. Most megmondom. Mert én is tudom, milyen érzés bevándorlónak lenni egy olyan országban, ahol éppen tömeghisztéria van azzal a csoporttal szemben, amelyiknek a tagja vagyok, ennek minden hozadékával egyetemben. És én nem menekültem sehonnan, nem gyalogoltam hosszú kilométereket, nem üldözött senki, nem éheztem. Nem fagyoskodtam hetekig valahol, és csak néhány napig kellett megtapasztalnom, hogy milyen érzés, amikor az átfagyott végtagjaimat az Anna-kútnál tudom csak megmelegíteni, vagy hogy este nincs hol aludni.
Közönséges gazdasági bevándorló vagyok (igen, elvettem a magyarok munkáját), nem voltak nyelvi akadályaim, a körülöttem levők pedig hamar megszerettek. Nekem könnyű dolgom volt. De tudom, milyen érzés kirekesztettnek lenni, és milyen az, amikor engem démonizálnak a plakátokon. Amikor jelentőségteljesen végigmérnek, miután megtudják a születési helyemet. Amikor összesúgnak a hátam mögött, vagy éppen a szemembe mondják, hogy miért is nem kellene itt lennem, és hogy miért vagyok megvetendő, élősködő, az adófizetők pénzét felélő féreg. Hát ezért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése