nőnapi nemfogadalom

Néhány éve úgy ünneplem meg a nőnapot, hogy ezen a napon külön figyelek arra, hogy tegyek valami ténylegeset a nőtársaimért. Adományt küldök egy anyaotthonnak, összeállítok egy nemluxustáskát, ilyesmik.

Idén ez elmaradt. Sok volt a munka, az elmúlt hónapokban az egyik sürgős intéznivaló vagy lefordítanivaló érte a másikat. A március 8. sima határidővé vált a fejemben. Ezeket a sorokat is rohanva írom, fél 9-kor van egy határidőm. Úgyhogy az idei ünneplés abból áll, hogy most magamra figyelek, és lassítok. Nem ma, hanem ettől a perctől kezdve egész évben. Nem fogadalom, azt úgysem fogom betartani. Nem írok listát és tervet, hogy miket csinálok, amikor majd. Mert majd csak újabb listák és tervek követik, amiket ugyanúgy nem tudok tartani, mert képtelen vagyok nemet mondani. Jó érzés megmentőnek érezni magamat, simogatja az ember egóját, egyúttal pedig csapdahelyzetet teremt. 

Szóval lassítok. Magamra figyelek. Fogalmam sincs, hogyan kell. Minden mintám arról szól, hogy hasznosnak kell lenni, egyszerre sok mindent csinálni, és elég energiám is van rá, hogy több mindent bevállaljak. Most elhatároztam, hogy netovább. Engem a fegyelmezettségem mentett meg számtalan helyzetben, úgyhogy most is csak erre támaszkodhatok.

Ami tényleg fontos, azt ezentúl is csinálom. Munka, hobbi, önkéntesség. És elfogadom, hogy pótolható vagyok. Még én is. Ez lesz a legnehezebb.

a jó étel ismérvei A. szerint

 Van benne fokhagyma, hagyma és citrom. Na meg persze olívaolaj. Innentől kezdve kb. bármi lehet, elrontani nem lehet. A mai ebéd rizses lencse karamellizált hagymával, a szósz egy kis szárított mentával és fokhagymával megbolondított joghurt, benne uborkadarabokkal. Nagymamám tortareceptjei kezdődtek úgy, hogy "végy tíz tojást, és verd fel kemény habbá". Ez a rizses lencse pedig úgy, hogy "végy két kiló hagymát, szeleteld fel, és karamellizáld".

Na, a változatosság kedvéért

Miután összevissza tanakodtak az AstraZeneca ügyében (felfüggesztették az oltást, aztán mégis, aztán csak fiatalabbak, aztán mégse), most az Állandó Oltási Bizottság (Ständige Impfkommission, Stiko) – mert ilyen is van ám itt, kérem, Ordnung muss sein, ha bele is döglünk a nagy rendbe – ezentúl csak 60 fölöttieknek fogja javasolni ezt az oltást. Egyelőre nem sok részletet találtam az indoklásra, ez kb. félórás hír. Ami pedig azokat illeti, akik fiatalabbak, és korábban kaptak első adagot belőle, azok tekintetében agyalnak április végéig, hogy mi legyen – addig elvileg kiértékelnek mindenféle tanulmányokat, hogy lehet-e kétféle oltóanyagot beadni. 

Úgy néz ki, hogy a fiatalabb generációnak csak a Pfizert adják majd be. És még javasolják az első adag beadásának felgyorsítását, és az első és a második oltás közötti intervallumok meghosszabbítását (gondolom, hogy abban reménykednek, hogy addig hátha lesz megint oltóanyag).

Koronaügyben mi nagyon szerencsések vagyunk

de tényleg. A munkám eleve home office, szóval ez a része már akkor nem hatott meg (volt már benne gyakorlatom), gyerek nincs, gond nélkül tudunk úgy vásárolni, hogy két hétre előre. Ha kilépek a lakásból, rögtön FFP2-es maszk van rajtam (nem kötelező mindenhol, de sokkal egyszerűbb így, mint húzogatni, rakosgatni stb.). A rendeléssel érkező dobozokat lefújjuk fertőtlenítővel. Egy éve kizárólag ugyanazzal a három emberrel érintkezem (a saját háztartáson kívül). Egy éve nem láttam a családomat, és még egy darabig nem is fogom. Tömegközlekedéssel sem járok már.

Természetesen sehol nem voltunk az elmúlt egy évben, se nyaralni, se hétvégére, semmi. Mondjuk van benne rutinunk, 2015 óta vagyunk együtt, azóta még nem tudtunk kettesben elutazni valahova. Valami mindig volt. Az első két évben a menekültügyi eljárás, az egzisztenciateremtés, a kapcsolatunk megalapozása, meg persze a hiányzó útlevél. Annak az elintézése is elvitt bő másfél évet. Aztán amikor végre lett útlevél (2019 elején úgy, hogy még másfél év volt a lejáratig), lett vele covid is. Tavaly szeptemberre terveztünk egy esküvőt, hát az ugye úszott, és egyhamar nem is lesz belőle semmi (próbáljatok polgárháború ÉS járvány idején szír útlevelet hosszabbítani – esélytelen). 

Fegyelmezetten, zokszó nélkül betartok minden előírást. Nem minden intézkedéssel értek egyet – itt most teszteléssel egybekötött részleges lazításra készülnek, miközben a 7 napra számolt érték jelenleg 156,6, ami azt jelenti, hogy 7 nap alatt 100 000 lakosra vetítve ennyi új megbetegedés van (Duisburg lakossága 491 000 körül van). Elvileg a három napig tartó 100-as incidencia elég a vészfék teljes behúzásához, de most két új forgatókönyv van: 1. lezárás, 2. részleges nyitások gyorsteszttel. A szívem szerint lezárnék mindent, de az is nyilvánvaló, hogy azt sem lehet sokáig csinálni, hogy folyamatosan zárva tart minden, mert előbb-utóbb még többen mennek csődbe, veszítik el a munkájukat stb. Szóval lavírozni próbálnak, hol sikeresebben, hol kevésbé, és részben az állampolgárok lelkiismeretére és felelősségtudatára bízzák a többit – mert nem is tehetnek mást. És ez még mindig elég jól működik. Az oltásokkal viszont nagyon lassan haladnak – amit szerintem elsősorban a németek "rendnek kell lenni" mentalitása okoz, és ez válság idején akadályozza a gyors reakciót.

Közben leszállt Mallorcán hatvan repülő, benne 12 német városból vannak turisták. Miután a német kormány is külön kérte őket, kvázi könyörögve ("dringend gebeten"), hogy attól még, hogy szabad menni, ha nem muszáj, azért mégse menjenek. Értem én a mentális egészséget, a "nem voltam sehol az elmúlt másfél évben" érzést, igazán. 

Koronaügyben mi nagyon szabálykövetők vagyunk. Szívunk is miatta rendesen.

Az a baj a nőnap jelenlegi formájával

hogy lehetne a női egyenjogúság ünnepe. Ehhez képest jött a patriarchátus (ami egyébként a férfiaknak is rossz ám, csak még mindig több az előnyük belőle általában, mint a nőknek), csinált belőle bazári cirkuszt 3 szál nárciszért, ha pedig a nők szólnak, hogy ööö, izé, üvegplafon, inkább megbecsülést és egyenlő béreket szeretnénk, meg lehetőleg kevesebb áldozathibáztatást, akkor nyilván elrontják az ünnepet (azt a napot, ami róluk szól elvileg, amit pont „értük” ünnepelnek, értjük ugye?), és egyébként is biztosan bajszos feministák, akik nem is szőrtelenítenek. Olyan szép kerek ez így.

I'm reading a text about harassment

in the workplace, and it just hit me: they talk about „ethnic origin”, „ethnic group” etc. The term is supposed to be PC, and raise awareness about issues related to racism. But let me ask you something: have you ever used (or heard someone use) the term „ethnic group” when talking about, say... Germans? Danes? Czechs? You know, white people. Probably not – although it wouldn't be incorrect (check your Wikipedia) , but „somehow” we all think of race anyway.

Because in reality, it is used to denote „non-white people”. Isn't the usage of this term a translation of how we still view the world? There is „us” (white people, Northern hemisphere etc.) and there are the „ethnic groups” (everyone else) – and we define others (see: postcolonialist shit).

And no, it's not because of „our” numbers, because the Han Chinese win by far.

nesztek, minibagett

Ma sütöttem.
Gluténmentes, kovászos, 7 napig érlelt.

Ilyen belülről: