Annyira fáj, pedig nem ütöttél meg. Nem is nyúltál hozzám. Még csak nem is kiabáltál. Egy szóval sem bántottál. Mert annyira szeretsz, hogy inkább távol tartod magad tőlem, nehogy zavarj vagy fájdalmat okozz. Inkább meg sem érintesz, hanem naphosszat dolgozol magányosan. És inkább elnémulsz, nehogy egyetlen szavad is megsebezzen. Mert annyira szeretsz, hogy megkímélsz magadtól, a felkavaró érzéseidtől. Hogy ne kelljen szembenéznem önmagammal.
Nézd kedves: sírok a boldogságtól...
