Szaúd-Arábia női

Megjelent a Human Rights Watch Perpetual Minors című jelentése a szaúdi nőkről. Hosszú szöveg, de érdemes az embernek végigrágnia magát rajta. Egyszerűen megdöbbentő, hogy még mindig van ilyen. És ezzel az országgal kereskedelmi kapcsolatokat tart fenn pl. a világ rendőre, fogadják az uralkodóit, diplomáciai kapcsolatban áll velük egy halom magát felvilágosultnak tartó ország. Na persze én naiv vagyok, mert én bizony ilyen alakokkal szóba sem állnék. Tudom, tudom: ők nem köszönnének nekem, mert ugye nem szabad (ez is hülyeség: az eddigi, hitüket gyakorló muszlim férfiismerőseim mindig köszönnek, és szimplán bunkónak nézik azt, aki nem) és mivel ilyen falnak rohanós vagyok, nem is kerülök olyan pozícióba, hogy ne állhassak szóba velük. Most megyek és háborgok magamban egy sort. Vagy már ez is fanatizmus?

A bíró erkölcse

Magyarország, 21. század. Erkölcsi okokra hivatkozva tagadták meg egy prostituálttól az abortuszt. Most nem részletezném, hogy szerintem (és mások szerint) a prostitúció micsoda, habár az is megérne egy misét. Azon gondolkodom, hogy az apát miért nem idézik be? Gyerektartást fog-e fizetni? Persze hogy nem, hova is gondolok. Ő csak „használt” egy nőt, mert neki szabad. Mert szegénykém ki kell elégítse a biológiai igényeit. Hogy oda ne rohanjak...   A bíró pedig az ő erkölcsi magaslatáról a törvényt kijátszva ítélkezett. Deviáns magatartást és általános erkölcsi felfogást emlegetett. A deviáns magatartáshoz: az nem deviáns, hogy egy férfi kibéreli magának egy nő hüvelyét, mert jogot formál erre magának? És mindeközben megalázhatja, bármire kényszerítheti, mert tudja, hogy ő úgyis láthatatlan marad. Az nem deviáns, hogy az állam asszisztál ahhoz, hogy egyes női állampolgárait mások tárgyként használjanak? A nő pedig szívjon, mert „a kurva magának kereste a bajt” ugyebár... Mint ahogy most is.

Általános erkölcsi felfogás. Nos, tisztelt bíró úr/asszony, én nagyon örülök, hogy ezek szerint nem tartozom az általános erkölcsi felfogók közé. Egyrészt a jog szerint egy nőnek joga van abortuszra, innentől kezdve amikor ön a bírói székben ül, már elnézést, de magasról tojok a magán- vagy általános felfogásra. Megfosztani nem lehet ettől a jogától. Az más kérdés, hogy ön személyesen vagy a társadalom mit gondol erről, de ez nem tartozik a tárgyalóterem falai közé. Másrészt pedig úgy gondolom, hogy egy amúgyis kihasznált és meghurcolt nőnek azt a gunyoros választ adni, hogy majd megszülés után örökbe adhatja a gyerekét, olyan emberre vall, akire a kutyámat nem bíznám, nemhogy ilyen felelősséggel ruházzam fel. Nagyon remélem, hogy az általam egyáltalán nem tisztelt bíró nagyon öreg, és hamarosan nyugdíjba vonul, és hogy az ügynek lesz valamilyen pozitív végkicsengése is a későbbiekben. Önnek pedig hosszas Alzheimert kívánok.

Időjárás 2.

Furcsa, de egyelőre nem esik nehezemre, hogy az időjárás errefelé teljesen kiszámíthatatlan. Az, hogy egyik este havazik, még nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy másnap reggel 15 fokos, napsütéses világra ébredjen az ember, délután pedig zuhogó esőben sétáljon hazafelé, időközben pedig a a jó csípős szél megszárítsa. Sétáljon? Na igen. Megáztatott párszor az eső, de makacsul nem tanulok belőle. Cukorból nem vagyok, a víz még soha nem ártott nekem, hova rohannék? Itt pedig kijut a vízből bőven, nem panaszkodhatok.

Talán pont a kiszámíthatatlanság tesz „sztoikussá” ebben a dologban: semmi értelme azon rágódni, hogy jaj, mi lesz a következő félórában.  Fő a változatosság. És a teavíz. Megyek is.

Texas, szekta, média

A Velveten olvasható egy cikk arról, hogyan erőszakoltak meg 13 éves lányokat egy texasi szekta ranchén. Alant pedig egy tűsarok-kommentelő levele a velveteseknek. Kommentár helyett: a levelet én is aláírtam, és elküldtem nekik.

Tisztelt Főszerkesztő!  
Az index.hu rendszeres olvasója vagyok, és szeretnék megjegyzést fűzni a texasi szektás történetről írt cikkükhöz. A véleményem az, hogy jobban tennék, ha a poligámiát hirdető szektaság álcájába burkolózott pedofilhálózat-maffiát és tevékenységüket néven neveznék, és a rendkívül súlyos pedofil bűncselekményeket nem eufemizálnák olyan szóhasználattal, mint pl. „külön templomi nászágyon tették magukévá először mindössze 13 éves feleségeiket a texasi többnejű szekta idős férfi tagjai” - ez ugyanis nem magukévá tétel, hanem 18 éven felüli által, kiskorú sérelmére elkövetett nemi erőszak, ugyanúgy, ahogy a „hetven év feletti férfiak közösültek 17 évnél fiatalabb lányokkal” sem közösülés, hanem nemi erőszak.  

Az Önök szóhasználatát olvasó férfiak így azt a képet nyerik, hogy egy nővel, ráadásul kiskorúval akarata ellenére nemi kapcsolatot létesíteni rendjén való dolog. Nem az. Bűncselekmény, még akkor is, ha a társadalom nagy része nem tekinti annak, az állami igazságszolgáltatás (vagy néha igazságtalanságszolgáltatás) az erőszakos nemi közösülések elkövetőinek csak elenyésző számát hajlandó felderíteni, és minimális mértékben megbüntetni, míg az áldozat egész életére szólóan sérül testében, emberi és jogi kapcsolatokba vetett hitében és érzelmeiben. Higgye el nekem, hogy baromi szar ilyen szóhasználatban olvasni olyan dolgokról, amik az ember közvetlen környezetében, legjobb barátnőjével ugyanígy, szinte ugyanebben a formában, Magyarországon megtörténtek...  

Elég sok cikkben olvasok Önöktől elég felháborító szóhasználatot, amit szerintem minden bántalmazott, megerőszakolt nő kikérne magának - ha megtehetné. De nem tehetik. Ezért én hívom fel az Önök figyelmét, hogy mint média, kötelességük lenne az áldozatok mellett legalább szóhasználatban szolidaritást vállalni, és mint társadalmi erkölcsformáló médium, kötelességük lenne a nők és gyerekek ellen elkövetett bűncselekményeket nem lekicsinyelni, nem eufemizálni. Higgye el nekem, hogy azok a gyereklányok, akiket ezek a pedofil állatok megerőszakoltak a „templomban” a „nászágyon” nem úgy érezték, hogy éppen akkor a nászéjszakájukat töltik éppen, hanem nagyon is szenvedtek, saját testük önrendelkezési jogától, gyermekkoruktól, életlehetőségeiktől megrabolva, erőszakkal többször is teherbe ejtve, egy életre olyan felelősségbe kényszerítve, amit saját akaratukból biztosan nem vállaltak volna fel, ha lett volna más lehetőségük. Csak éppen semmilyen más lehetőségük nem volt, csak átélni az erőszakot, és annak minden fájdalmas következményét.   Szóval kérem, hogy ne szépítsék a ronda dolgokat...  

Üdvözlettel,  Katicabogár  feminista  ex-bántalmazott  ex-bántalmazottak barátnője és lelki szemetesládája

Kérdezd a csillagokat

Az utóbbi időben elég gyakran faggatom a csillagokat. Némán felnézek az égre, sóhajtok egy nagyot, és megkérdem tőlük, hogy ugyanbiza hogy fogom kibírni ezt a napot?

Időjárás

Reggel tíz óra: hétágra süt a nap, kellemes plusz hét fok. Eltervezzük, hogy reggeli után sétálni megyünk. Igaz, hogy az előrejelzés szerint csapadék lesz, de hátha mégsem. Evés, felöltözés, ki a házból. A kapu előtt állva felnézünk az égre: sok a fekete meg a szürke felhő. Mindent vissza (Erdélyt es): rá két percre megindul a hó. Nem tévedés, nem eső: szép, fehér apró pelyhes hó volt. Persze rögtön elolvadt, amint földet ért, de ez sem vette el a kedvét. Séta lemondva, ülünk a szobában. Füles dolgozik, baudolina dolgozik (pontosabban nem dolgozik, mert nem kap érte pénzt, hanem gyakorol), közben kiderül-beborul, eső, nap, szél, miegymás. Az előbb még sütött a nap, most éppen szürkül befelé a világ. Sebaj, legalább lesz miről társalgani, gozni, logni ez a jó.

Apdét este hétkor: sűrű hó hull, holnap szerintem szánnal megyek a gyárba.

Fordításgyár

Igazából a cím eleve hibás, mert az EU-ban jogszabályi szinten nem fordítás, hanem megszövegezés van. Ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy megírják a szöveget (az esetek többségében) angolul, aztán lefordítják a különböző nyelvekre. Az viszont tény, hogy iszonyú mennyiségű szöveg jön létre naponta. A hely viszont tényleg úgy néz ki, mint egy gyár. Egyik épület rondább, mint a másik. Amelyikben én dolgozom, kivételesen megfelel (átlag felhőkarcoló üvegfalakkal), de a Bíróság meg a Bizottság elég érdekes színű és formájú épületekben tanyázik. Valakinek az unijóban nagyon nincs ízlése...

Ma amúgy fülbesúgtam (ez a chuchotage) kb. négy órán keresztül. Leginkább azért, hogy gyakoroljam a tolmácsolást, de egy társam néha belehallgatott, amikor nem értette a beszélőt. Hát mit mondjak... fárasztó volt, főleg a vége felé, de nagyon élveztem. A hétvégén pedig megnézem a belvárost, mert egyelőre csak tudok a létezéséről...