Válasz arra a kérdésre, hogy hogy vagyunk – Reply to the question of how we are

(scroll down for EN)

Azt hiszem, kicsit fáradt vagyok. Fáradtak vagyunk. Kicsit. Vagy talán egy kicsit jobban. Persze nem segít az sem, hogy reggelenként szürke ég és hideg fogad. Már nem reggelizünk a balkonon, legfeljebb a délutáni bágyadt napra ülünk ki egy kicsit teázni, hogy feltöltődjenek a napelemeim. A narancsmentám viszont hatalmasra nőtt, a bazsalikom egyméteres bokor. Igen, pesztó lesz holnap. A többi zöld is jól néz ki, a napokban behozzuk őket, ne fagyjanak le. Apropó, fagyás: még nincs fűtés, csak esténként valami langyos micsoda, úgyhogy hosszú ujjú, pulcsi, melegítő, zokni, és összebújunk a takaró alatt.*

Közben pedig várunk. Várjuk „a” hírt. „A” levelet. Néha türelmetlenül, de leginkább beletörődve. Már nem lehet sok idő, legfeljebb 2-3 hét. Idegőrlő ez a sok várakozás. És ha ez lejár, újabb várakozások jönnek, de talán már kicsit másként. Félelmetes lehet, amikor az ember arra vár, hogy végre elindulhasson az élete. Hogy legalább részben ő irányíthassa, ami vele történik. Én meg úgy igazán megérteni sem tudom, hiszen nem voltam benne, csak kívülről nézem, és benne élek a hangulatban. Próbálok megértő, támogató lenni, de mindig újból rá kell döbbennem arra, hogy úgy igazán nem tudok segíteni, mert nekem sincs befolyásom a folyamatra.

Várunk tehát. Advent, jut eszembe némi iróniával.


I think I am a bit tired. We are tired. A little. Or maybe a little bit more. Of course, the fact that the sky is grey in the mornings and it is cold outside doesn't really help. We don't eat breakfast on the balcony anymore. We might spend some time outside in the afternoon sitting in the faint sunlight, sipping tea – my solar cells need recharging. But my orange mint grew, the basil became a meter-high bush. Yep, tomorrow is pesto day. The other greens look good as well, we'll put them inside during the weekend so they don't freeze. Talking about freezing: there is no heating yet, only some lukewarm thingy in the evenings, so: long-sleeved shirt, sweatshirt, sweatpants, socks, and we cuddle under the blanket.*

Meanwhile we wait. We wait for "the" news. For "the" letter. Sometimes with impatience, but mainly with resignation. It cannot be long, max. 2-3 weeks. This long waiting is nerve-racking. And with this done, there will be new periods of waiting, but hopefully differently. It must be terrifying to wait for your life to finally start. So you can be in control of your life again – at least partially. And I cannot even really grasp it, because I have never been in this situation. I am just looking at it, living in this atmosphere. I am trying to be understanding and supportive, but again and again, I have to realise that I cannot really help, because I have no influence over the process.

So we wait. The word 'Advent' comes to mind, not lacking some irony.

* Frissítés: írtam egy e-mailt a cégnek, hogy nincs fűtés, ők továbbították az e-mailemet az illetékeseknek, és most van fűtés.
Update: I wrote an e-mail to the company that we have no heating, they forwarded it to the company responsible, and now we have heating.