Csíp

Hosszú sor a boltban, holnap nincs munkanap. Az előttem álló arab férfi előreenged, mondván, hogy ő úgyis várja egy barátját, menjek csak előre. Megköszönöm, odaállok. Időközben megérkezik a barátja, de nem akarnak elém állni, menjek csak nyugodtan. Tíz másodperc múlva kérdés:
– Honnan jött?
– Magyarországról.
– Áháá… Hát Isten hozta Párizsban, tetszik a város?
– Hogyne, nagyon szeretem.
– Én régóta lakom itt, jól ismerem a várost. Szombaton a barátommal (mutatja az embert) elmegyünk egyet sétálni, nincs kedve velünk tartani egy kávéra?
– Köszönöm, eléggé zsúfolt az életem, nem hiszem, hogy ráérek.
– És utána való héten sem? – sármos mosoly.
– Nem, sajnos – mosoly innen is.
– Bocsánat, nem akartam erőszakoskodni.
– Semmi gond. Meg hát úgyis öreg volnék én magához. 28 éves múltam ugyanis. (Tudok én a pasikkal bánni, mi?)
– Akkor nem túl öreg hozzám, én 35 vagyok. (Reménykedik?)
– Ó, igazán sajnálom, akkor úgy látszik, ön túl öreg hozzám. Au revoir.
Angyali mosoly. Távozom.

Akik lelkileg magyarok

Ez volnék én. Mert amúgy román vagyok, ha tetszik, ha nem. Akkor is csak lelkileg vagyok magyar, ha magyar a nevem, az anyanyelvem, a szüleim, magyar iskolákba jártam, még magyar szakot is végeztem (román létemre), hivatalosan is romániai magyarnak (kisebbségnek) számítok, magyarul álmodok, szeretek és gyűlölök. És magyarul beszélek a vásárhelyi rendőrségen az ügyintézővel, mert jogom van hozzá. Romániában.  

Román vagyok (nem román állampolgár vagy valami, csak úgy: román), mert valaki ezt állítja, és ezt akarja rám erőszakolni. Valaki, aki a barátomnak nevezi magát, de olyan kioktató stílusban beszél velem, mint valami dologkerülő parazitával. Valaki, akinek fogalma sincs a politikai és kulturális nemzet közötti különbségről, és aki mintha sosem hallott volna a nemzeti kisebbség fogalmáról. Valaki, akinek a tanulmányai és a tapasztalata alapján pontosan tudnia kellene, hogy milyen gyűlölt kisebbségnek lenni. Valaki, akit egyébként szeretek, és akit eddig a barátomnak neveztem. Én pedig vagyok olyan buta, hogy leállok vele vitatkozni, és rosszul esnek a sértései. Pedig én biztosan szeretnék románnak lenni. Ha annak születtem volna.