Enyhe szkoliózisom van (tornával javítható), szívbetegségem nincs. Van cserébe hóttkomoly vashiányos vérszegénységem (a legminimumabb alatt nyolc egységgel), sopánkodott is a sármos doktor úr, mikor megnezte az eredményeket. Hát azt nezhette es, pedig mondtam neki, hogy ne csáljon labort, mett úgyes tudom, mi leszen a végeredmény. Csak nezett komolyan, néha somolygott huncutul, az ember sose tuggya, hányadán áll vele. Osztán nezett jobbrul-balrul, forgatott elé-hátra, dögönyözött kegyetlenül, a végin meg bémondta, hogy sápkóros vagyok, szedjek vasat. (Mán megen, s a hatodik fajtát.)
Okos embör az, minden kérdésemre vót válasza. Azt es észrevette az éles szemivel, hogy erőst fehér a bűröm. Vehette es, alaposan megnezett mindenfelőlről. Még a szüvemet es megvizsgálta valami géppel, az csirikolt néha, s nem tudott egy rendes igyenes vonalat meghúzni. Mondtam, adjon egy vonalzót, olyan igyeneset húzok nekije, hogy csak, de valamié nem akarta. Osztán csóválta a fejit a vérnyomásom mijatt. Pedig én hogy örvendtem, hogy végre 100/60 lett. Pulzus 98 vót ugyan, de valamivel szegény árva szüvem is kell kompenzáljon... Aszonta, a tornával az es rendbe fog jőni. A lényeg az, hogy mikó visszamenyek Pöstre, veszek jázmint és korallbogyót a lakásba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése