Pillanatképek

Kálvária tér. Mindenki nyafog a buszon a „hatalmas” (öhm, a legnagyobb jóindulattal is csak 10 centinek mondható) hó miatt. Egy hajléktalan önfeledten hógolyózza a fákat, a keze vérvörös. A társa (egyik lába hiányzik) egykedvűen ül a padon. Őrzi a csomagjaikat.  

28-as villamos. Felszáll négy suhanc (egyik sincs több 11 évesnél), és szekálni kezdenek egy 14 éves fiút. Senki nem lép közbe, pedig volna ott elég férfi. Egyedül vagyok, félek a kölykektől. Hallgatok. Mikor leszállnak, ketten is leköpik a fiút. Mindenki tüntetően kinéz az ablakon. Adok neki egy papírzsebkendőt.  
József körút. A busz tömve, egyszer felszáll egy várandós. Messziről látszik, hogy nem kövér, hanem gyereket vár, kb. a 7. hónapban lehet. Az első székekben mind fiatalok, senki nem áll fel. Az ablak melletti állóhelyre engedem, ott védettebb. Egy férfi a bajusza alatt dünnyög, hogy ma mindenki felcsináltatja magát. A felesége mellette ül, s halkan válaszol: – Dehát te is azt mondtad, hogy gyereket szeretnél...

A Zolümposzról lepotyogtak a zistenek

Brüsszel, két fok, eső. Die Frisur egyáltalán nem áll, hanem szépen megázik, és lenyúlik. Naponta többször is. Cipő beázik. Egy nap alatt négy évszak: hózápor, napsütés, szél, eső, záróakkordként pedig egy kis zivatar. Ahogy az meg van írva.

Három nap Brüsszel: előadások, ottani tolmácsok meghallgatása, gyakorlás, esténként éjszakába nyúló beszélgetések a csoporttársakkal. Az utóbbiért érte meg elmenni. Nem mintha nem lennének tényleg profi beszélők az ottani tolmácsok, de minden olyan triviális hibát elkövettek tolmácsolás közben, amiért minket itt már első héten akasztgattak. Néhány példa: nem ismerik a köhögőgombot (mute), hanem tolmácsolás közben lazán odafordul a kollégához, hogy akkor most vedd át a tolmácsolást. Egyik kabin: „and it is very important to (kollégához fordulva, mikrofon közben bekapcsolva: yes, we”ll have a coffee break in 20 minutes) urge the implementation stb.” Másik kabin: „Madame le président” (a la présidente helyett). Jelzem, anyanyelvű beszélőkről van szó, és nem este tízkor követte el ezt a hibát... Leszarják, no.   A

mikor a kabintárs tolmácsol, akkor a pihenő kolléga többnyire az alábbi tevékenységeket folytatja: krákogás, újságolvasás, evés (hangosan szürcsölve), kötögetés (egy sima, egy fordított), kimegy a kabinból (magára hagyni sosem szabad a másikat). Hallottam a tolmácsot szabályosan beleröhögni a mikrofonba, 10 perc alatt 16 ööö-t számoltam meg, fontos félmondatok kimaradtak... Nem folytatom. Ami a gyakorlást illeti: nekem jót tett, és ez a pár nap segített eldönteni, hogy ha valaha az EU-nál akarok dolgozni, akkor kizárólag szabadúszóként, valamint nagyon nem szeretnék a Bizottsághoz menni (ahol negyedórákat eltökölnek azon, hogy az x. számú preambulumbekezdésbe vesszőt vagy és-t kell tenni). Viszont beszereztem egy csomó finom csokit.