Három nap Brüsszel: előadások, ottani tolmácsok meghallgatása, gyakorlás, esténként éjszakába nyúló beszélgetések a csoporttársakkal. Az utóbbiért érte meg elmenni. Nem mintha nem lennének tényleg profi beszélők az ottani tolmácsok, de minden olyan triviális hibát elkövettek tolmácsolás közben, amiért minket itt már első héten akasztgattak. Néhány példa: nem ismerik a köhögőgombot (mute), hanem tolmácsolás közben lazán odafordul a kollégához, hogy akkor most vedd át a tolmácsolást. Egyik kabin: „and it is very important to (kollégához fordulva, mikrofon közben bekapcsolva: yes, we”ll have a coffee break in 20 minutes) urge the implementation stb.” Másik kabin: „Madame le président” (a la présidente helyett). Jelzem, anyanyelvű beszélőkről van szó, és nem este tízkor követte el ezt a hibát... Leszarják, no. A
mikor a kabintárs tolmácsol, akkor a pihenő kolléga többnyire az alábbi tevékenységeket folytatja: krákogás, újságolvasás, evés (hangosan szürcsölve), kötögetés (egy sima, egy fordított), kimegy a kabinból (magára hagyni sosem szabad a másikat). Hallottam a tolmácsot szabályosan beleröhögni a mikrofonba, 10 perc alatt 16 ööö-t számoltam meg, fontos félmondatok kimaradtak... Nem folytatom. Ami a gyakorlást illeti: nekem jót tett, és ez a pár nap segített eldönteni, hogy ha valaha az EU-nál akarok dolgozni, akkor kizárólag szabadúszóként, valamint nagyon nem szeretnék a Bizottsághoz menni (ahol negyedórákat eltökölnek azon, hogy az x. számú preambulumbekezdésbe vesszőt vagy és-t kell tenni). Viszont beszereztem egy csomó finom csokit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése