Egy kis udvariatlanság

Adott egy batyus házibuli, egy házigazda és a meghívottak. Valamint az este hétkor váratlanul érkező eső. Az egyik meghívottat a lakás előtti 50 méteren kapja el a zuhé, éppenhogy be tud ugrani egy szűk kapualjba, amibe egyébként bever az eső. Telefon a házigazdának, hogy izé, ázom, esernyőm nincs, gyere ki elém. Válasz: rendben, mindjárt ott vagyok. Meghívott vár negyedórát, közben elölről atyásan kap az áldásból (bugyit is csavarni lehet), néha kileskel, de sehol senki. Az elején még vicces a dolog, de aztán az eső egyre hidegebb lesz, a szandál pillanatok alatt beázik, és még a szelek is hidegen fújnak.
Negyedóra múlva elállófélben van az eső, meghívott újból telefonál, és jelzi a házigazdának, hogy akkor ő most hazamegy. Köszön, és leteszi. Elindul hazafelé: elöl csuromvizesen, hátul szárazan - egyelőre, mert az eső még csepereg. Nemsokára érkezik egy sms, hogy „adjak ruhát?” Meghívott nem ír választ, hanem hazamegy. A villamosra várva bőg egy sort egy ismeretlen fiatal férfi esernyője alatt.
Azt hiszem, udvariatlanságnak nevezik az ilyent. És akkor még finoman fogalmaztam.