Balatonfüredről és másokról

Balatonfüreden voltam tegnap és ma. 24 órás csoportbuli, összezárva ezekkel a drága jó emberekkel. Egyesek bölcsen megléptek strandolni, míg mások (ideértve Szerény Személyemet is) előkészítették a bográcshoz a hozzávalókat. Kb. húszan lehettünk, de pontos adatokkal sajnos nem tudok szolgálni, a jó hangulat miatt ugyanis nem értem rá számolgatni. Részemről a strandolást kihagytam (nem szeretem, ha ismerősök fürdőruhában látnak) (1), viszont nagy fagyizást rendeztünk. De megígértem, hogy legközelebb részeltetek mindenkit abban a kegyben, hogy baudolinÁt fürdőruhában láthassák. (Addig beszerzek valami Viktória korabeli borzalmat, hehe.)

A kimaradt strandolást délután bőségesen bepótoltam: az áldott jó eső zuhogni kezdett, én pedig véletlenül éppen akkor sétáltam mezítláb az udvaron, és csodák-csodája, valahogy bőrig áztam. Mégiscsak fürödtem, no. Bár így nagyobb közönségem volt, mint szerettem volna. De valahogy akkor nem zavart.

Este hosszas beszélgetések, éjszakába nyúló nevetés, sangría és egyéb finomságok. Marlene mosolyog, Zoli hozza a szokásos hiperaktív formáját, Anita (az angol lektor) egyre folyékonyabban beszél magyarul, Charlie valami könyvet búj, Tündivel kisajátítjuk a pogácsát, Krisztáék „folyton csak a cigivel”, Viki bevackolja magát az egyik fotelbe, Gabiék „hétvégén alszanak”, Ricsi kattintgat, Vera sangríát kavar, Kriszti mosolyog nagyokat, Mesiék berobbannak. Ma új szinonimát tanultam a nyugalomra: Brigi.
(1) Igen, tudom, minek vagyok ilyen frusztrált, gátlásos és hiú, hogy a combomon négy éve ott lévő (és eltűnni semmilyen próbálkozásra nem szándékozó) striákat és a térdem alatti sebhelyet rejtegetem.