Dolgoznom kell a beidegződéseimen. Hétfőn csoporttalálkozóra készültem, és indulás előtt öt perccel lázasan készítettem a jegyzettömböt, hogy legyen papír, amire konszekezhetek. Aztán bekattant, hogy a lakás elhagyása nem jelenti azt automatikusan, hogy az egyetemre megyek gyakorolni. Ma délelőtt a hasam jelezte, hogy itt az ideje a nőiességem megélésének. Igen, az a bizonyos nőies fájdalom kergetett ki a világból. Eszembe is jutott, hogy vajon hogy fogom én alhasi görcsökkel (bevettem egy Ibuprofent, de akkor is) meg úgy egyáltalán ebben a borzalmas állapotban a szokásos minikonferenciát1 kibírni? Van úgy, hogy arra ébredek, hogy „jézusom, elfelejtettem megnézni az x. témakörhöz tartozó német szavakat!” Vagy reggel néha eszembe jut, hogy vajon ma miről fognak beszédet tartani? Le akarom vetkőzni ezeket a rossz reflexeket, úgyhogy kitaláltam, hogy valami egészen mással foglalkozom. Tegnap óta arabra járok. Végre.
(1) Minikonferencia: szimuláció. Megadott témakörben (pl. gazdasági válság) mindenféle nyelven előadásokat tartanak, ezek kapcsán vannak viták is, és nekünk mindent tolmácsolni kell. Csütörtökön kettőtől általában nyolcig, közben 45 perc szünettel, amikor értékelnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése