Bonzsúr, Páhri

Hatodik napja vagyunk itt. Még mindig nincs olaj, hogy szalmakrumplit süssek, a rizs múltkor kissé szétfőtt, a kenyérnek is más íze van, mint otthon. Nem rosszabb, csak más. A bagatelle fantázianevű baguette-et már ismerjük, ideje valami újat kipróbálni. A lakás szép, meleg, csendes. Meghatározott időközönként a másik lakásból felcsendül egy felvétel, amint valamelyik szúrát recitálja. A szomszéd imádkozik. A konyha ajtaja átlátszó, így szemérmes lakótársam (aki ugyanaz a Füles nevű szereplővel) mindig lehúzza a redőnyt, ha ott tartózkodik. Hogy nehogy „benézzenek az erebek meg a kínaiak”. Mert amúgy tényleg benéznek, ebben igaza van Fülesnek.  

Az egyetembe újra bele kell rázódni. Órákra készülök fel, de most a másik oldalról. Elsősorban beszédeket tartok, de van egy nyelvi felkészítő is, amit én tartok. Mégis magyartanár lett belőlem, hiába járt le néhány éve a pedagógiai diplomám. Megyek, vár az arab igeragozás.