Hosszú sor a boltban, holnap nincs munkanap. Az előttem álló arab férfi előreenged, mondván, hogy ő úgyis várja egy barátját, menjek csak előre. Megköszönöm, odaállok. Időközben megérkezik a barátja, de nem akarnak elém állni, menjek csak nyugodtan. Tíz másodperc múlva kérdés:
– Honnan jött?
– Magyarországról.
– Áháá… Hát Isten hozta Párizsban, tetszik a város?
– Hogyne, nagyon szeretem.
– Én régóta lakom itt, jól ismerem a várost. Szombaton a barátommal (mutatja az embert) elmegyünk egyet sétálni, nincs kedve velünk tartani egy kávéra?
– Köszönöm, eléggé zsúfolt az életem, nem hiszem, hogy ráérek.
– És utána való héten sem? – sármos mosoly.
– Nem, sajnos – mosoly innen is.
– Bocsánat, nem akartam erőszakoskodni.
– Semmi gond. Meg hát úgyis öreg volnék én magához. 28 éves múltam ugyanis. (Tudok én a pasikkal bánni, mi?)
– Akkor nem túl öreg hozzám, én 35 vagyok. (Reménykedik?)
– Ó, igazán sajnálom, akkor úgy látszik, ön túl öreg hozzám. Au revoir.
Angyali mosoly. Távozom.
2009/11/10
2009/11/02
Akik lelkileg magyarok
Ez volnék én. Mert amúgy román vagyok, ha tetszik, ha nem. Akkor is csak lelkileg vagyok magyar, ha magyar a nevem, az anyanyelvem, a szüleim, magyar iskolákba jártam, még magyar szakot is végeztem (román létemre), hivatalosan is romániai magyarnak (kisebbségnek) számítok, magyarul álmodok, szeretek és gyűlölök. És magyarul beszélek a vásárhelyi rendőrségen az ügyintézővel, mert jogom van hozzá. Romániában.
Román vagyok (nem román állampolgár vagy valami, csak úgy: román), mert valaki ezt állítja, és ezt akarja rám erőszakolni. Valaki, aki a barátomnak nevezi magát, de olyan kioktató stílusban beszél velem, mint valami dologkerülő parazitával. Valaki, akinek fogalma sincs a politikai és kulturális nemzet közötti különbségről, és aki mintha sosem hallott volna a nemzeti kisebbség fogalmáról. Valaki, akinek a tanulmányai és a tapasztalata alapján pontosan tudnia kellene, hogy milyen gyűlölt kisebbségnek lenni. Valaki, akit egyébként szeretek, és akit eddig a barátomnak neveztem. Én pedig vagyok olyan buta, hogy leállok vele vitatkozni, és rosszul esnek a sértései. Pedig én biztosan szeretnék románnak lenni. Ha annak születtem volna.
Román vagyok (nem román állampolgár vagy valami, csak úgy: román), mert valaki ezt állítja, és ezt akarja rám erőszakolni. Valaki, aki a barátomnak nevezi magát, de olyan kioktató stílusban beszél velem, mint valami dologkerülő parazitával. Valaki, akinek fogalma sincs a politikai és kulturális nemzet közötti különbségről, és aki mintha sosem hallott volna a nemzeti kisebbség fogalmáról. Valaki, akinek a tanulmányai és a tapasztalata alapján pontosan tudnia kellene, hogy milyen gyűlölt kisebbségnek lenni. Valaki, akit egyébként szeretek, és akit eddig a barátomnak neveztem. Én pedig vagyok olyan buta, hogy leállok vele vitatkozni, és rosszul esnek a sértései. Pedig én biztosan szeretnék románnak lenni. Ha annak születtem volna.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)