Leeresztünk

Kedden-szerdán falfestés volt, pénteken lecsiszolták és újrafestették a két kidegedt ajtót. Naponta takarítottunk egyet utánuk, a felmosóvederrel igen jó barátságba kerültem már. Tisztaság van végre. A rend is alakul szép lassan, vendéget már lehet fogadni, a kamrában most következik a nyári nagytakarítás. Nem kerülgetjük már a ruhahegyet a kanapén, egy hónap után végre újra letehettük a szőnyegeket, s a fűszerek is visszakerülnek a zacskóból a polcra. Közben két napig itt volt az egyik unokahúgom is. Gyöngyfűzés, Csodák palotája, kosárfonás - utóbbiban én jeleskedtem, és ahhoz képest, hogy ez az első próbálkozásom, nem is lett olyan rossz. Kicsit csáléra áll a teteje, de majd ráfogom, hogy egyedi. Zsófi pedig megnőtt, és be nem áll a szája. Füles meg is jegyezte nekem, hogy „ennyit még te sem beszélsz” - ami nagy szó. Fáradt vagyok és álmos. Ma pihenni fogok, azt hiszem.