Napi rinyálás

Amikor megtudtam, hogy pikkelysömörös a fejbőröm, hősiesen szembeszálltam vele. Rendszeres kenegetés, kortizonos cseppentgetés. Most már csak csíp a kénes-szaliciles kenőcs, és bosszant, hogy egy egész napom elmegy a hajmosásra. Mert ilyen gyönyörű sárgásra bekent fejjel csak nem mehetek az emberek közé. Esetleg megpróbálom valahogy éjszakára áttenni ezt a kenegetéses dolgot, csak akkor meg azért nem fogok aludni, mert: 1. csíp, 2. recseg a fejemen lévő műanyag izé, ami megakadályozza, hogy kénes legyen a párnám, 3. esetleg bepállik alatta a fejbőröm, az lesz még csak a vagány. Tudom-tudom: sose legyen ennél nagyobb bajom, másoknál a psoriasis nem áll meg a fejbőrnél (nálam szerencsére avatatlan szemek nem is látják), és különben is: menjek a Holt-tengerhez. Nem is olyan rossz ötlet. Arabul ott is lehet tanulni. Sőt.