Levéltitok

Jó érzés levelet kapni. Többnyire. Néha van egy-két kellemetlen szöveg, de a névtelen levelek mostanában teljesen elkerülnek. És a névvel vállaltak között sincsen már becsmérlő. Naponta többször nézem a leveleimet. Mind a négy postafiókomban. Az évek során ugyanis egyre több postafiókom lett. Most van egy nagyon hivatalos (azaz főleg ügyfeleknek), egy kvázi-hivatalos, egy olyan, amiből nem derül ki a nevem, meg még egy, amit csak azért csináltam, hogy legyen egy olyan is. 

A kvázi azért lett olyan, mert néhány „okos” ember úgy küldött körleveleket, hogy minden címzett látható volt, így néhány napon belül mindenféle kéretlen körleveleket és persze spamet kaptam. Volt közte a szokásos mellnagyobbítás, Viagra, aztán jöttek a „gyűjtsünk pénzt a haldokló Pistikének” kezdetű levelek, összeesküvés-elméletek, 7 megás ppt-k, „küldd tovább, mert ha nem...”, „szavazzatok a gyerekemre, mert ő a legszebb” stb. Fárasztó lett volna a hivatalos leveleket ezek közül kiválogatni. A levélvárásnak rendszere van (nálam ne lenne mindenből rendszer?), rituáléja, sorrendje. 

Először megnézem a hivatalost, aztán a félhivatalost, majd a két másikat. Mindig ugyanabban a sorrendben. Teakortyolgatás, hivatalos levelek megválaszolása. A barátokét mindig utoljára hagyom (ahogy az ebédnél is a legfinomabb falatokat – igen, még mindig), azokat a legjobb olvasni és megválaszolni. Előtte még átolvasom legalább egyszer, mit írtak, aztán végre kiélem a grafomániámat, ha tehetem. Az elküldés előtt néha megsajnálom őket. Esetleg szabadkozom a hosszúság miatt. De nem vágnék ki belőle, háhogyne.

Amikor napközben frissítem a postaládámat, apró bizsergés fog el. Vajon írt már A, L., M., T.? Először megnézem, hosszú-e a levél. Ha rövid, akkor azonnal elolvasom, igyekszem gyorsan válaszolni. Ha hosszú, fontos, érdekes, akkor még kerülök egyet a lakásban, a várakozás izgalmát hosszabbítgatom. Aztán leülök olvasni. Elolvasom egyszer, kétszer, néha háromszor is. Notepadben fogalmazom meg a választ. Egyszer, kétszer, néha háromszor is. Aztán elküldés előtt elolvasom még egyszer a nekem küldött levelet és a választ. Végül kiengedem a kezemből, menjen. És közben azon gondolkodom, vajon elfelejtettem-e valamit. Ha igen, jaj a címzettnek. Jó érzés levelet kapni. Vajon tőlem is?