Az antikváriumos

Hetek óta nézte. A mozdulatait, a nevetését, a gesztusait. Azt a már-már vallásos alázatot, ahogyan egy könyv lapjait forgatta. Ha visszatette a könyvet a polcra, utánaosont, és megérintette a könyvet. Levette a polcról, óvatosan kinyitotta, és megpróbálta megtalálni az ujjai érintését a lapok között. Éjjel azzal álmodott, hogy könyvként várakozik a polcon, és beleborzongott abba a gondolatba, hogy sok-sok ezer lapját egyenként megérinti. Egy napon aztán végre megszólította, egy könyvritkaságot keresett. Az antikváriumos büszkén húzta elő a könyvet: neki ez is megvan. Amikor átnyújtotta, összeért az ujjuk begye. Mosolyogtak.