A vén cigány

Ott ül minden nap a Match bejáratánál, húzza a vonót a hegedűn. Nem, nem hegedül. Azt ugyanis nem tud. Talán régebb tudott, de most már csak egy-két kifacsart, elakadó, hamisan szóló dallamra futja. Néhány ismerős ütemre egy-egy régi slágerből, aztán gyorsan másikra vált. Vagy talán ő az egyetlen botfülű az egész nemzetségben. Nyikorgó dallamok ezek, az ember inkább azért fizet, hogy ne játsszon. De az öreget nem igazán érdekli a külvilág (egy-egy réginek tűnő ismerősön kívül senkivel sem beszélget), csak húzza, vonja, s közben az arcára fagyott, vigyorrá torzuló mosollyal kíséri szemével a járókelőket. Kötelező díszlet. Hiányozna, ha nem a Kék Dunára vonulnék be tejfölt vásárolni.