2013/07/30
2013/07/19
Csak egy vers - Only a poem
Shakespeare: Sonnet XVIII
Shall I compare thee to a summer's day?
Thou art more lovely and more temperate:
Rough winds do shake the darling buds of May,
And summer's lease hath all too short a date:
Sometime too hot the eye of heaven shines,
And often is his gold complexion dimmed,
And every fair from fair sometime declines,
By chance, or nature's changing course untrimmed:
But thy eternal summer shall not fade,
Nor lose possession of that fair thou ow'st,
Nor shall death brag thou wander'st in his shade,
When in eternal lines to time thou grow'st,
So long as men can breathe, or eyes can see,
So long lives this, and this gives life to thee.
18. szonett
Mondjam: társad, másod a nyári nap?
Te nyugodtabb vagy s az nem oly üde,
Hisz a május méz-bimbaira vad
Szél csap, s túl rövid a nyár bérlete;
Az ég szeme néha gyújtva ragyog
S arany arca máskor túlfátyolos;
S mind válik a széptől a szép, ahogy
Rútítja rendre vagy vakon a rossz.
De a te örök nyarad nem fakul
S nem veszíti szépséged birtokát;
Ne mondja Halál, hogy rád árnya hull:
Örök dalokban nőssz időkön át.
Míg él ember szeme s lélegzete,
Mindaddig él versem, s élsz benne te.
(Szabó Lőrinc)
Shall I compare thee to a summer's day?
Thou art more lovely and more temperate:
Rough winds do shake the darling buds of May,
And summer's lease hath all too short a date:
Sometime too hot the eye of heaven shines,
And often is his gold complexion dimmed,
And every fair from fair sometime declines,
By chance, or nature's changing course untrimmed:
But thy eternal summer shall not fade,
Nor lose possession of that fair thou ow'st,
Nor shall death brag thou wander'st in his shade,
When in eternal lines to time thou grow'st,
So long as men can breathe, or eyes can see,
So long lives this, and this gives life to thee.
18. szonett
Mondjam: társad, másod a nyári nap?
Te nyugodtabb vagy s az nem oly üde,
Hisz a május méz-bimbaira vad
Szél csap, s túl rövid a nyár bérlete;
Az ég szeme néha gyújtva ragyog
S arany arca máskor túlfátyolos;
S mind válik a széptől a szép, ahogy
Rútítja rendre vagy vakon a rossz.
De a te örök nyarad nem fakul
S nem veszíti szépséged birtokát;
Ne mondja Halál, hogy rád árnya hull:
Örök dalokban nőssz időkön át.
Míg él ember szeme s lélegzete,
Mindaddig él versem, s élsz benne te.
(Szabó Lőrinc)
2013/06/05
Itt vagyok - félig
Csak munka van, meg néha háztartás, arab, ének (meg szolfézs, de pszt, ez meglepetés lesz Valakinek). Könyvek - javarészt félig kiolvasva. Ott ülnek az éjjeliszekrényen, a nappali asztalán, az íróasztalon néma szemrehányással. Már körbe sem merek nézni a lakásban, nehogy egy lemondó tekintetű, magányosan szomorkodó könyvvel találkozzak. Amikor már a könyvek is csalódnak bennem.
Félig abbahagyott horgolások, a legrégebbi legalább 8 hónapos. Azokat legalább részben eldugtam a kézimunkás kosárba (mit kosár, fonott láda úgy megpupojázva, hogy csak), de az asztalon ott meredeznek a horgolótűk a tartóban.
Egy félig megírt levél. A nem tudom, hogyan kezdjem, de főleg hogyan folytassam típusból. A befejezésről nem is beszélve.
Arab házi, háromféle, az is félig. Na jó, az egyik háromnegyedig.
És még csak azt sem hozhatom fel kifogásként, hogy nincs időm. Mert van. Amire akarom, arra van. De van, hogy nincs kedvem, fáradt vagyok, most inkább mást csinálok, menjünk moziba, aludjunk, izé.
Be kellene valamit fejezni. Szép sorjában mindegyiket. Csak előbb kitalálom, honnan kezdjem. Remélhetőleg nem hagyom abba a kitalálást is a felénél, mert akkor kénytelen leszek elsírni magam, és azt sosem tudom befejezni, mert a Másik örökké megvigasztal a felénél.
Félig abbahagyott horgolások, a legrégebbi legalább 8 hónapos. Azokat legalább részben eldugtam a kézimunkás kosárba (mit kosár, fonott láda úgy megpupojázva, hogy csak), de az asztalon ott meredeznek a horgolótűk a tartóban.
Egy félig megírt levél. A nem tudom, hogyan kezdjem, de főleg hogyan folytassam típusból. A befejezésről nem is beszélve.
Arab házi, háromféle, az is félig. Na jó, az egyik háromnegyedig.
És még csak azt sem hozhatom fel kifogásként, hogy nincs időm. Mert van. Amire akarom, arra van. De van, hogy nincs kedvem, fáradt vagyok, most inkább mást csinálok, menjünk moziba, aludjunk, izé.
Be kellene valamit fejezni. Szép sorjában mindegyiket. Csak előbb kitalálom, honnan kezdjem. Remélhetőleg nem hagyom abba a kitalálást is a felénél, mert akkor kénytelen leszek elsírni magam, és azt sosem tudom befejezni, mert a Másik örökké megvigasztal a felénél.
2013/03/31
„Hadd utálhassam már kicsit az erdélyieket”
Az idézet nem pontos, a lényege ez volt. Nekem mondták.
De azt hiszem, ezentúl hízelgőnek fogom értékelni, ha „erdélyizést”* hallok. Pl. hogy bezzeg az erdélyiek sokkal könnyebben kapnak munkát Mo.-on, mint az „őshonos” magyarok (höhö, röhögnöm kell). És tutira csalnak, ha állami kórházban kezeltetik magukat – mit nekünk európai egészségügyi együttműködés és feltételrendszer meg európai egészségügyi kártya, csalnak, s kész. Mindezt olyan számítógépes rendszerben, amelyben az OEP durván megszívatja az orvost, ha valamit elgépelt. És olyan egészségügyben, amelyikben sokszor kötszerre nincs pénz. Biztos azért nincs, mert az erdélyiek mind ide jártak kötöztetni.
Úgy tűnik, a multik is összeesküdtek az erdélyiekkel a magyarországi magyarok ellen. Őket veszik fel a zsíros munkahelyekre, és az erdélyiek persze áskálódnak, és kifúrják onnan „a becsületes magyarokat”. Az nem számít, hogy szabad mozgás meg EU meg ilyen izék. Kész összeesküvés-elmélet, minden megvan hozzá, még a toposzok is.
De azért kifejezetten hízelgő ez, hiszen nagy dolog kiérdemelni egy összeesküvés-elméletet. Némi képzavarral élve mi lettünk „a magyarok” zsidói. Zsidózni kultúrember már nem szokott, cigányozni is egyre kevésbé illik, hát hadd erdélyizhessen már kicsit. Legalább levezetheti a frusztrációját egy nála is nyomorultabb állapotban lévő csoporton. Addig sem kell a saját porta előtt sepregetni. Bátor dolog ez.
*Erdélyizés: mind elvakult szélsőjobbosok, kritikátlanul imádják Orbán Viktort, beképzeltek, bunkók, nagyra vannak magukkal, és még az is lehet, hogy románul beszélnek otthon – gyakorlatilag ők a 23 millió román.
De azt hiszem, ezentúl hízelgőnek fogom értékelni, ha „erdélyizést”* hallok. Pl. hogy bezzeg az erdélyiek sokkal könnyebben kapnak munkát Mo.-on, mint az „őshonos” magyarok (höhö, röhögnöm kell). És tutira csalnak, ha állami kórházban kezeltetik magukat – mit nekünk európai egészségügyi együttműködés és feltételrendszer meg európai egészségügyi kártya, csalnak, s kész. Mindezt olyan számítógépes rendszerben, amelyben az OEP durván megszívatja az orvost, ha valamit elgépelt. És olyan egészségügyben, amelyikben sokszor kötszerre nincs pénz. Biztos azért nincs, mert az erdélyiek mind ide jártak kötöztetni.
Úgy tűnik, a multik is összeesküdtek az erdélyiekkel a magyarországi magyarok ellen. Őket veszik fel a zsíros munkahelyekre, és az erdélyiek persze áskálódnak, és kifúrják onnan „a becsületes magyarokat”. Az nem számít, hogy szabad mozgás meg EU meg ilyen izék. Kész összeesküvés-elmélet, minden megvan hozzá, még a toposzok is.
De azért kifejezetten hízelgő ez, hiszen nagy dolog kiérdemelni egy összeesküvés-elméletet. Némi képzavarral élve mi lettünk „a magyarok” zsidói. Zsidózni kultúrember már nem szokott, cigányozni is egyre kevésbé illik, hát hadd erdélyizhessen már kicsit. Legalább levezetheti a frusztrációját egy nála is nyomorultabb állapotban lévő csoporton. Addig sem kell a saját porta előtt sepregetni. Bátor dolog ez.
*Erdélyizés: mind elvakult szélsőjobbosok, kritikátlanul imádják Orbán Viktort, beképzeltek, bunkók, nagyra vannak magukkal, és még az is lehet, hogy románul beszélnek otthon – gyakorlatilag ők a 23 millió román.
2013/03/13
Arab nyelv alapfokon - Arabic for beginners
(scroll down for the English version)
Nézzük a nyelvtani számokat. Van az egyes szám, ez tiszta sor. Aztán van a kettes szám. Mert ha valamiből vagy valakiből kettő van, azt úgy kell mondani. Logikus, nem? Aztán van a rendes többes szám. Ez is könnyű, meghatározott végződés van hímnemben és nőnemben.
Aztán van az úgynevezett tört többes - ne menjünk bele a részletekbe, legyen elég annyi, hogy ez is többes szám, azaz kettőnél több valamit/valakit nevezünk meg vele. Ezen belül van az, amikor háromtól tízig tartó darab valami van, ez a pluralis paucitatis. És van az, amikor három vagy annál több van, az a "rendes" (van már ilyen egyáltalán?) tört többes. Ilyenje a legtöbb névszónak van (jó, ez sem teljesen igaz, mert főleg a hímnemű élettelen névszóknak van, de most hagyjuk). Pluralis paucitatisa nem. A pluralis paucitatisnak amúgy négy fajtája van.
Aztán van a kvázitöbbes, amit magyarul többnyire gyűjtőnévként szoktak emlegetni. Mint a neve is mutatja, ez egy csoportra vonatkozik. Ja, és néha a többes számot is többes számba lehet tenni. Itt találhatóak meg a tört többes képzésének a paradigmái (C = consonant, azaz mássalhangzó, a kisbetűs magánhangzók pedig tényleges magánhangzókat jelölnek).
Nem vicceltem. Alapfok. Egyszerűen imádom ezt a nyelvet. Képtelenség unatkozni mellette.
English version
Let's see the grammatical numbers. Singular, that's simple. Then there's the dual. Because if there are things in pairs, or we talk about two people/things, than you have to have a dual. Logical, isn't it? Then there's the sound (regular) plural. That's simple as well, you have certain endings for masculine and feminine.
Then there's the so-called broken plural - let's not go into details, let is suffice that this is a plural also, meaning that we talk about more than two things/persons. There are two types of broken plurals: a plural of paucity, which is a plural that indicates three to ten, and a plural of multitude, which is a plural that indicates three or more. Most nouns have a broken plural (okay, this is not quite true, because the broken plural is used mainly for masculine non-human nouns, but let's not linger here). But not every noun has a pluralis paucitatis. By the way, the plural of paucity has four forms.
Then you have the quasi-plural, which indicates a group, not an instance from the group. Oh, and sometimes the plural form that can itself be made plural. Here you can see the patterns for the broken plural (C = consonant, the vowels are the actual vowels).
I'm not joking. Beginner level. I simply adore this language. It's impossible to get bored.
Nézzük a nyelvtani számokat. Van az egyes szám, ez tiszta sor. Aztán van a kettes szám. Mert ha valamiből vagy valakiből kettő van, azt úgy kell mondani. Logikus, nem? Aztán van a rendes többes szám. Ez is könnyű, meghatározott végződés van hímnemben és nőnemben.
Aztán van az úgynevezett tört többes - ne menjünk bele a részletekbe, legyen elég annyi, hogy ez is többes szám, azaz kettőnél több valamit/valakit nevezünk meg vele. Ezen belül van az, amikor háromtól tízig tartó darab valami van, ez a pluralis paucitatis. És van az, amikor három vagy annál több van, az a "rendes" (van már ilyen egyáltalán?) tört többes. Ilyenje a legtöbb névszónak van (jó, ez sem teljesen igaz, mert főleg a hímnemű élettelen névszóknak van, de most hagyjuk). Pluralis paucitatisa nem. A pluralis paucitatisnak amúgy négy fajtája van.
Aztán van a kvázitöbbes, amit magyarul többnyire gyűjtőnévként szoktak emlegetni. Mint a neve is mutatja, ez egy csoportra vonatkozik. Ja, és néha a többes számot is többes számba lehet tenni. Itt találhatóak meg a tört többes képzésének a paradigmái (C = consonant, azaz mássalhangzó, a kisbetűs magánhangzók pedig tényleges magánhangzókat jelölnek).
Nem vicceltem. Alapfok. Egyszerűen imádom ezt a nyelvet. Képtelenség unatkozni mellette.
English version
Let's see the grammatical numbers. Singular, that's simple. Then there's the dual. Because if there are things in pairs, or we talk about two people/things, than you have to have a dual. Logical, isn't it? Then there's the sound (regular) plural. That's simple as well, you have certain endings for masculine and feminine.
Then there's the so-called broken plural - let's not go into details, let is suffice that this is a plural also, meaning that we talk about more than two things/persons. There are two types of broken plurals: a plural of paucity, which is a plural that indicates three to ten, and a plural of multitude, which is a plural that indicates three or more. Most nouns have a broken plural (okay, this is not quite true, because the broken plural is used mainly for masculine non-human nouns, but let's not linger here). But not every noun has a pluralis paucitatis. By the way, the plural of paucity has four forms.
Then you have the quasi-plural, which indicates a group, not an instance from the group. Oh, and sometimes the plural form that can itself be made plural. Here you can see the patterns for the broken plural (C = consonant, the vowels are the actual vowels).
I'm not joking. Beginner level. I simply adore this language. It's impossible to get bored.
2013/03/02
A fiók
Mert ez nem egy akármilyen fiók. Ez egy mindenes fiók. Amiben összegyűlik mindenféle: fülbevalók, nyakláncok, illóolaj, zsebkendő, legyező, a ruhákról levágott és gondosan eltett pótgombok, még-jó-lesz-valamire-dolgok, a vendég érkezése előtt gyorsan bedugdosott apróságok, MagneB6, lejárt aszpirin, hajcsat, hímzett zsebkendő, használaton kívüli jegygyűrű, hajpánt, horgolt virág, illatos gyertya darabja. Majd beolvasztom, kiáltottam fel lelkesen olyan négy-öt hónapja (volt az több is, ne szépíts, dörmögi a Másik), s azzal a lendülettel ott is felejtettem. Ismerős?
Pedig nem vagyok egy gyűjtögetős fajta. Amire tudom, hogy nincs szükségem vagy nem használom, szívfájdalom nélkül megy oda, ahol örülnek neki és hasznát veszik - feltéve, ha olyan állapotban van. Jó, a bizsukat szeretem. Legyezőből pedig egy nem elég (van tavaszi meg nyári), így lett kettő. Aztán vettünk egy csipkést, hogy előkelő is lehessek vele. Aztán kaptam egy negyediket ajándékba. Meg egy ötödiket is. Nem egyformák, és mindegyiket rendszeresen használom. Nem kell aggódni, a két nyári kalap és a csipkés napernyő máshol van. A fülbevalóknak csináltam egy tartót. A nyakláncokat viszont nem rakhatom ki a falra, ha nem akarom, hogy a belépők azt higgyék, végkiárusítást tartok. Tényleg, a jegygyűrűt akár fel is húzhatnám az ujjamra: elriasztani az elriasztandókat.
Szóval ebben kellene ma rendet rakni, a szükségtelen dolgokat kidobni, a többit használni stb. Ugyanis ha újabb vendég érkezik, már nincs hely, ahova ezt-azt eldugdossak. Esetleg a legújabb legyezőt.
Pedig nem vagyok egy gyűjtögetős fajta. Amire tudom, hogy nincs szükségem vagy nem használom, szívfájdalom nélkül megy oda, ahol örülnek neki és hasznát veszik - feltéve, ha olyan állapotban van. Jó, a bizsukat szeretem. Legyezőből pedig egy nem elég (van tavaszi meg nyári), így lett kettő. Aztán vettünk egy csipkést, hogy előkelő is lehessek vele. Aztán kaptam egy negyediket ajándékba. Meg egy ötödiket is. Nem egyformák, és mindegyiket rendszeresen használom. Nem kell aggódni, a két nyári kalap és a csipkés napernyő máshol van. A fülbevalóknak csináltam egy tartót. A nyakláncokat viszont nem rakhatom ki a falra, ha nem akarom, hogy a belépők azt higgyék, végkiárusítást tartok. Tényleg, a jegygyűrűt akár fel is húzhatnám az ujjamra: elriasztani az elriasztandókat.
Szóval ebben kellene ma rendet rakni, a szükségtelen dolgokat kidobni, a többit használni stb. Ugyanis ha újabb vendég érkezik, már nincs hely, ahova ezt-azt eldugdossak. Esetleg a legújabb legyezőt.
2013/02/28
Azok a bámulatos, rettenetes szavak
Sosem gondoltam volna, hogy valaha nehézségként érzékelem majd, hogy a szavak engedelmeskednek nekem. Hogy valaha azt fogom kívánni, bár ne tennék. Hogy vágyni fogok arra, hogy gúnyosan szemberöhögjenek, és maguktól íródjanak le a papírra, akár az akaratom ellenére is. És én csak tehetetlen szemlélő legyek. Hogy ők történjenek meg velem, ne én történtessem meg őket.
Ez a szakmám. Igazságügyi orvosszakértő akartam lenni sokáig, most szövegeket boncolok. Gondolatokat vágok fel értelmes egységekké, mondatokká formálom őket. Szép, kerek, logikus szöveggé. Mint ez a poszt is. Nagy kezdőbetű, szórend, mondatvégi írásjel. Dolgozni csak pontosan. Ahogy az a szerencsétlen, skizofréniás, csodálatos Költő mondta. Ki volt írva az osztály falára: kék gyöngybetűk vonalazott kartonpapíron. A széle kissé rojtos volt már. (Szemben vele a Gonosz Cipész 25 évvel korábbi képe - dermesztő vigyor az arcán.) Mementó elsősöknek. Vajon Ő hogy engedte el úgy a szavakat, hogy utána maguktól menjenek vissza hozzá?
A szavak bámulatosak. Elrejtenek, megvédenek. Falat emelnek körém, ha akarom.
A szavak rettenetesek. Elgáncsolnak, megsebeznek. Falat emelnek körém akkor is, ha nem akarom.
Tudom úgy használni a szavakat. Profi felhasználó vagyok. Ezt tanultam meg a leghamarabb. Hamarabb tudtam írni-olvasni, mint önállóan felöltözni. És most jutottam el ahhoz a határhoz, amin túl nem segítenek a szavak, és fogalmam sincs, hogy mit kellene tennem. Kell-e egyáltalán tennem valamit. Történetekben beszélek. Összefüggően, sorban haladva, a mondandót felépítve, mindent átgondolva, megfontolva, átlátva. Értem a történetekben az összefüggéseket, a motivációkat, mindent értek. És nem elég.
Eddig azt hittem, csak a szavaim vannak. Most kell rájönnöm, hogy már azok sem.
Ez a szakmám. Igazságügyi orvosszakértő akartam lenni sokáig, most szövegeket boncolok. Gondolatokat vágok fel értelmes egységekké, mondatokká formálom őket. Szép, kerek, logikus szöveggé. Mint ez a poszt is. Nagy kezdőbetű, szórend, mondatvégi írásjel. Dolgozni csak pontosan. Ahogy az a szerencsétlen, skizofréniás, csodálatos Költő mondta. Ki volt írva az osztály falára: kék gyöngybetűk vonalazott kartonpapíron. A széle kissé rojtos volt már. (Szemben vele a Gonosz Cipész 25 évvel korábbi képe - dermesztő vigyor az arcán.) Mementó elsősöknek. Vajon Ő hogy engedte el úgy a szavakat, hogy utána maguktól menjenek vissza hozzá?
A szavak bámulatosak. Elrejtenek, megvédenek. Falat emelnek körém, ha akarom.
A szavak rettenetesek. Elgáncsolnak, megsebeznek. Falat emelnek körém akkor is, ha nem akarom.
Tudom úgy használni a szavakat. Profi felhasználó vagyok. Ezt tanultam meg a leghamarabb. Hamarabb tudtam írni-olvasni, mint önállóan felöltözni. És most jutottam el ahhoz a határhoz, amin túl nem segítenek a szavak, és fogalmam sincs, hogy mit kellene tennem. Kell-e egyáltalán tennem valamit. Történetekben beszélek. Összefüggően, sorban haladva, a mondandót felépítve, mindent átgondolva, megfontolva, átlátva. Értem a történetekben az összefüggéseket, a motivációkat, mindent értek. És nem elég.
Eddig azt hittem, csak a szavaim vannak. Most kell rájönnöm, hogy már azok sem.
2013/02/25
Átlagos nap
Összeszedte a kiteregetett ruhákat, elmosogatott, felporszívózott, feltörölte a földet, megfőzte az ebédet, beindította a mosógépet. Üzenetet hagyott a hűtőszekrényen, hogy ki kell teregetni a ruhákat. Puszi: anya. Megfésülködött, felöltözött, magához vette az altatóit, és kilépett az ajtón.
2013/02/06
Két idézet
„2013 az autonómia éve lesz – mondta Zatykó Gyula.”
Már csak azt kellene tisztázni, hogy kinek az autonómiájáról beszélnek, mert nekem úgy tűnik, hogy megint nem arról, amiről kellene.
„Mesterházy Attila az MSZP nemzetpolitikájának alapelvei között említette, hogy nem kívánják exportálni a magyarországi politikai vitákat.”
Engedélyt kérek felröhögni.
Már csak azt kellene tisztázni, hogy kinek az autonómiájáról beszélnek, mert nekem úgy tűnik, hogy megint nem arról, amiről kellene.
„Mesterházy Attila az MSZP nemzetpolitikájának alapelvei között említette, hogy nem kívánják exportálni a magyarországi politikai vitákat.”
Engedélyt kérek felröhögni.
2013/01/14
Amikor a nyelvtanulás veszélyessé válik
Gyakorolom vadul az arab szavakat. Leír, közben párszor kimond, utána a magyar megfelelője. Az ember legyen lelkiismeretes, ha már lehetetlen nyelvet tanul. Torokhangok sorozatban. Néha kettő is egy szóban. Vagy egy 'ayn után egy alif. Esetleg egy finom kis mássalhangzó-torlódás. Szóval mondom, szenvedek hősiesen. Félóra múlva megszólal a Másik: azért vigyázz, meg ne nyivadj. Hiába na, aggódnak értem, hehehe.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)