1 4 5 A megbízhatatlan narrátor memoárjai – Memoirs of the unreliable narrator: Nyavalygok, de csak egy kicsit

2014/04/17

Nyavalygok, de csak egy kicsit

Hát ez nem igaz. Az egész úgy kezdődött, hogy volt kb. két megfeszített hetünk, napi 16-18 óra munkával. Csütörtökön aludtam vagy 5 órát, pénteken egész nap munka, este próba Pesten, éjfélkor már otthon is voltam. Másnap még némi munka, énekóra, vasárnap délelőtt összeraktuk a lakást, és már javában dörzsölgettem a tenyeremet, hogy „na most pihenek”. Abban a pillanatban elkezdett rázni a hideg. Forró tea. Vacogok. Felhúzzuk a fűtést. Továbbra is vacogok. Bebújok a takaró alá. Én. Hosszú ujjúban a takaró alatt egy forró tea után vacogok. Ezen a ponton eszünkbe jutott, hogy akár elő is vehetnénk a lázmérőt. 38 fok, helyben vagyunk. Be is vettem egy fél paracetamolt, vacogtam 39,2-ig. Ott megállt: zuhany, fél paracetamol. Valamit ettem is, aztán aludtam.

A hétfő hasonlóan telt, annyi különbséggel, hogy délután is aludtam. Kedden láztalanul, „csak” migrén, szédülés, hányinger. Szerdán reggel felkeltem (próba háromnegyed 11-től Pesten): migrén, szédülés, hányinger. Bevettem valamiket, de nem múlt el. Próba a templomban - felöltöztem ugyan, de három óra az három óra. Hideg volt, na. Aztán ebéd valahol, és háromnegyed hatig el kellett ütni valamivel az időt. Park, játszótér kizárva, mert esett az eső és fújt a szél. Kerestem egy viszonylag csendes kávézót, ott elvoltam. Hattól fél nyolcig koncert. Az utolsó félórában már folyamatosan hasogatott a fejem – tiszta szerencse, hogy azt a művet az orgonánál énekeltük, így legalább masszírozhattam a homlokomat. Utána haza, kád forró víz, tea, izé.

Most egyelőre itt tartok: hasogat, szédülök (a háttérben a Másik: „jaj, hát ne dűlj szét”), migrén, hányinger. Láz nincs. Még. Megyek, ledűlök. Ha már szét nem lehet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

nőnapi nemfogadalom