Én már nem merek megígérni semmit még magamnak sem, nemhogy másnak. Elég sok oka van annak, hogy nem írtam eddig.
1. Nézzünk szembe a valósággal: lusta dög vagyok. Egész nap gépelem a mindenféle szövegeket, nekem az a kikapcsolódás, ha végre nem pötyögök a billentyűzeten.
2. Rengeteg egyebet csinálok, miközben érzem, hogy jó lenne legalább hetente egyszer némi ilyen típusú „magánidőt” szánni a blogra. Amikor nem más szövegét fordítom, és nem megadott téma körül levelezgetek, hanem az engem érdeklő dolgokról beszélek bele a vakvilágba.
3. A Facebook elég sok szempontból átvette a blog helyét, ezt próbálom most visszabillenteni.
4. Terveztem útleírást a tavalyi két hét Olaszországról, részben meg is van leírva (kézzel), de... Iiigen. Be kell gépelni.
Szóval kifogás van bőven, az újévi fogadalmak ideje enyhén szólva lejárt, ígérni nem ígérek semmit, csak próbálkozom.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Néhány éve úgy ünneplem meg a nőnapot, hogy ezen a napon külön figyelek arra, hogy tegyek valami ténylegeset a nőtársaimért. Adományt küldök...
-
"A nők az önmegvalósítás, emancipáció mellett elfelejtenek gyereket szülni." "Majd ha mindenki megszülte a maga két-három va...
-
Vagy hullámzó horgolás. Attól függ, honnan nézzük. A lényeg az, hogy elkészült a december óta készülő, „hullámzó tenger” fantázianevű takaró...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése