Ezt a kérdést teszik fel általában, mikor megtudják, hogy hány éve élek-élünk itt. Az első néhány évben nem tudtam volna erre a kérdésre válaszolni. Főleg azért nem, mert egyáltalán nem voltam abban biztos, hogy akarom-e itthon érezni magam, vagy néhány év múlva tovább állunk egy országgal. Most már tudom, hogy itthon akarom érezni magam. Akkor is, ha esetleg néhány év múlva tovább állunk egy országgal. Igaz, ezzel az érzéssel már sokkal nehezebb lenne.
Igen, vannak bennem tüskék. Mint minden bevándorlót, engem is ért mindenféle behatás. A rosszakat megpróbálom figyelmen kívül hagyni, bár kétségkívül nehéz néha. Viszont sokkal, de sokkal több jó van körülöttem. Barátságok, apró figyelmességek. A szomszéd a mi részünkről is lenyírja a füvet, a piacon is megvannak az ismerős eladók (a Másik szerint ez csak annak a jele, hogy túl sokat járok a piacra). És itt vannak a barátaim. Igen, hiányzik a családom, de mostanában egyre több erőfeszítést tesznek ők is és én is, hogy gyakrabban találkozzunk.
Szóval igen, itthon érzem magam. Még annak ellenére is, hogy a bátyám román rendszámtáblájú autójának a szélvédőjén néha széttört tojásokat találunk. Mert a szamárbőgés... de hiszen tudjátok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése