Pontosabban Mark. A gombolós gitáros. Tegnap koncertezett Eschben (ez is miféle név, hehe), ide 20 km-re. Egyszerűen hihetetlenül tud játszani azon a gitáron. Kicsit megöregedett, néha megcsillant a kopaszán a fény. Ő az egyik olyan zenész, akit naphosszat el tudnék hallgatni, és nem unnám. Varázslatosan kombinálta a régi darabokat az újakkal, valósággal tűzbe hozott. Nem vagyok egy első sorban csápolós fajta, de ez... A terem közepe táján álltam, és végigugráltam és -hajlongtam a két és fél órát. Természetesen kizárólag azért, mert alacsony vagyok, és jobban szerettem volna látni...
Brilliánsan szólózott, a Sultans of swing pedig egészen új élmény volt. Felvételen másnak tűnt, mint a koncerten. Sokkal élőbb volt így. Nem volt szükség különféle show-elemekre, így is mindenki feszülten figyelte. Világoskék farmer, fekete póló, egy darabig pedig kék kockás ing. Hasonló ruhadarabok a többin is. Némi fények, de azok is inkább csak szerényen. Semmi füst, csillogás, ócska viccek vagy mímelt szívroham. Csak a zene meg ő. De az nagyon. Még mindig a hatása alatt vagyok. Azt hiszem, megteszem udvari zenészemnek.
Jut eszembe: nem jó ez az angol nyelv, mert nem lehet ütemesen kiabálni, hogy vissza, vissza. Mégiscsak ez az én anyanyelvem a legjobb...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése