Tegnapról

Tegnap óta három nyelvem van szinkrontolmács szakon, mert sikerült a német is. Azt hiszem, idénre több terhelést nem tervezek be, az esetenkénti arabórákra színtiszta hobbiból fogok eljárni, aztán majd jövőre intenzívebbre veszem a figurát.  

Estefelé egy régi kedves barátommal és mentorommal beszélgettem, aki elég gyanúsan és hitetlenkedve méregetett, amikor azt mertem állítani, hogy én márpedig jól vagyok, mindenféle vastalanság ellenére is. Furcsa és egyben vicces érzés volt bizonygatni magamról, hogy milyen jól nézek ki, úgyhogy egy idő után már a nevetésemet sem tudtam visszatartani. Mindeközben természetesen tudtam, hogy az aggódás és a féltés őszinte és szívből jön, és még véletlenül sem a nőiségemben kíván megalázni vagy az önbizalmamat (hehe, már megint van egy kicsi a tegnapi sikeres német vizsga óta) sárba tiporni, de elég nehezemre esett optimizmust állítani egy értem aggódó szkeptikusnak. De majd én megmutatom neki, meg én. Csak ez a fránya vas szívódna fel rendesen...