Vírus

Nem a gépen, bennem. Valami hülyeség lehet, mert lázam nincs, de a fülem és a torkom fáj, az orromat pedig folyton fújom. Ezt kaptam szülinapomra. Ez még szegény depressziós Füles ajándékainál is rosszabb, mert ő legalább kapott egy praktikus csuprot, amibe beletehette az elpukkant lufit. Igaz, én a vírus mellé azért kaptam némi gyönyörű sárga rózsákat is, úgyhogy a szájamat béfoghatom. És tulajdonképpen jó dolog betegnek lenni: az embert körülugrálják, sajnálják, ápolgatják, szeretgetik. Minden rendben is volna ezzel, csak az orrom muszáj holnapig kiduguljon. Dünnyögő tolmács senkinek sem kell.  

Elő is kaptam a házipatikámat, tegnap már inhaláltam kamillateával, ma reggel mandulaolajba kavartam egy kis fodormenta illóolajat, s azzal kentem be a mellkasomat, a fürdővizembe a jegenyefenyőből tettem (amit előtte egy kevés mézben oldottam fel), aztán majd megint jön a fodormenta, holnap pedig eukaliptuszt csöpögtetek a papírzsebkendőmre. Ha ez így megy sokáig, szabályos botanikus kert leszek, és a szaglászásért belépti díjat fogok szedni. A méhek már nem zavarnak, megszoktam, hogy legalább egy folyton körülöttem repdes. Lehet, hogy a fülemet nézi sziromnak?