Hadtörténet és Napóleon

A hadtörténeti múzeum egyik részlegén (13. századtól a 18. századig) láttam egy csomó gyönyörű mívű kardmarkolatot (karddal), drágakővel berakott tegezeket, félméteres pisztolyokat, félig elporladt vikingkardokat, lándzsákat, alabárdokat (az egyik éle arasznyi vastag és mintegy félméter hosszú), szablyákat, cifrázott ágyúkat (Richelieu bíboros nevével).

Az egyik kardmarkolaton (csak dísz, nem csatában használták) elefántcsontból kifaragva szeretkezett egy nő és egy férfi. Az egyik ágyún is volt hasonló jelenet. Valóságos dombormű volt egyik-másik pajzs, többnyire mind díszpajzsok. 2 in 1: pisztoly/puska+kard. Többnyire a pisztoly meghosszabbításaképpen volt egy kard, hogy az embernek legyen némi esélye az első (és egyetlen) lövés után is. Én nagyon műveletlen vagyok ilyen téren, engem ez meglepetésként ért. Mármint az, hogy a kettőt ötvözték. A másik változat: viszonylag normális méretű pisztoly, az alsó feléből amolyan mészárosbárd áll ki. Illetve láttam egy olyant is, hogy a vaskesztyű meghosszabbításaként volt ott a kard, egybekovácsolva a kesztyűvel. Nehezen vágták le a kezedet...

Sisaktrendek: csőrszerűen kiugró rész, emberfejet formázó sisak (bajuszos volt a lelkem), vékony csík a szem számára, kis/nagy lyukak a kilátáshoz, kimérafejet formázó sisak, „medvearcú” lovag. Volt néhány nehézlovas is, teljes páncélzatban, a lovat is páncél védte: hát nem csodálom, hogy a láttukra szertefutottak az emberek. Én is futottam volna. És 16. századi manikűrkészletet is láttam: kisolló, körömpiszkáló, körömreszelő. Az olló ujjrészén kívül pedig apró fémcsipke. A legjobb azért mégis az a két, egymás mellett lévő páncél volt, amelyekre külön védőpáncélzatot tettek a khm..., hát szóval izé, a férfiak génátörökítő, pisilő és örömszerző testrészének védelme érdekében. Olyan volt, mint a mai boxerek betoldása, csak nem vászonból, hanem páncél volt az is. És már abból is látható volt, hogy bizony-bizony a férfiakat akkor is különféle méretekkel áldotta meg a Teremtő.

Aztán ha már úgyis kifizettük az árát (mert az is a múzeum része), megnéztük belülről is az Invalidusok Dómját. Azt a tömény márványgiccset, ami ott van... Háromféle márvány: fehér, vörös és fekete-fehér erezett. Minden márványból van, kivéve a falakat. Azok faragott kőből készültek, francia császársági módi (azaz görög utánzatok). Napóleon (szerencsétlen) egy nagy ronda barna márványkoporsóban hamvad, körben az angyalok ülnek. Azaz állnak. A két csigát nem láttam. A kupola kívül arany-fekete, a mindenféle egyéb kívül arany-fekete. Nemcsak itt, hanem szerte a városban. De hogy én többet fekete ruhához aranyláncot nem veszek, az is biztos.